Szükség van-e kétkamarás parlamentre az új Alkotmányban?

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Szeretettel köszöntjük önt az Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottsága valamint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának kezdeményezésére és támogatásával az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága 2010. november 12-én tudományos konferenciát szervezett a kétkamarás parlament szükségességének tárgyában. A kétkamarás rendszernek jelentős történelmi, jogtörténeti hagyományai vannak hazánkban, ennek megfelelően a második kamara visszaállításának kérdése a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben is a magyar alkotmányjogi gondolkodás egyik sarkalatos kérdése volt. A konferencia különös aktualitását adta az új Alkotmány jövő évre tervezett megalkotása. Az Országgyűlés 2010. június 28-ai döntése alapján - a konferencia délutáni ülésszakának levezető elnöke, dr. Salamon László elnök úr vezetésével - az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságban megkezdődött az új Alkotmány alapelveinek kidolgozására irányuló szakmai munka. A bizottság tevékenységét a legszélesebb szakmai-társadalmi együttműködés jellemzi. A kétkamarás parlament kérdése mind a beérkezett javaslatokban, mind az eseti bizottság illetékes munkacsoportjának munkája során, mind pedig a bizottság ülésén felmerült. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy konferenciánk témája napjainkban is élénk érdeklődésre tart számot, amiről egyébként a szervezés során munkatársaim rengeteg pozitív visszajelzést kaptak. Összetételétől és jogkörétől függően az Országgyűlés felsőháza vagy második kamarája a legkülönbözőbb feladatoknak és elvárásoknak felelhet meg egy ország politikai életében. Szerepe kimerülhet a merő reprezentációban, lehet a szakértelem letéteményese, illetve korlátozhatja vagy ellensúlyozhatja az alsóház befolyását. A Magyar Országgyűlés évszázadokon át kétkamarás formában működött, vagy ahogyan az Újabb Kori Ismeretek Tára fogalmazott 1851-ben: Magyarországon „a két kamarai rendszer divatozott". „Hagyományképpen úgy beszélték táblabíráink, hogy csupán a történet idézte elő e kétkamarai rendszert. A soproni diétán (1681), mondják, egy terem a gyűlési sokaságot be nem fogadhatná; s így kettőbe oszlott az el. Egyet a főbb hivatalbéliek és személyesen megjelent gazdagok, másat a küldöttek foglaltak el" - folytatja az idézett enciklopédia. A felsőtábla valójában a késő középkori ún. nagyobb királyi tanácsból ered, amelynek 60-70 tagját - főpapokat és főurakat - a diéták alkalmával mindig egybe kellett hívni. 1526 után a nagyobb királyi tanács megszűnt ugyan, de a benne részt vevő előkelők ezután is személyesen jelentek meg az országgyűléseken és - bár ekkor még a kétkamarás tárgyalási módot semmilyen törvény nem szabályozta - külön tanácskoztak. Vissza