Kukockij esetei

Előszó

Részlet:
"Pavel Alekszejevics Kukockijnak a XVII. század végétől férfiágon minden őse orvos volt. Az első, Avgyej Fjodorovics Nagy Péternek egy 1698-ban kelt, Ruysch anatómiaprofesszorhoz - akinél egy évvel azelőtt a cár Pjotr Mihajlov álnév alatt anatómia-előadásokat hallgatott - Utrechtbe címzett levelében bukkan fel. Az ifjú uralkodó arra kéri a professzort, hogy az „önszántából" vegye fel diákjai sorába Avgyej Kukockij gyógyszerészsegéd fiát. Hogy maga a Kukockij családnév honnan is ered valójában, nem ismeretes, ám a családi legenda szerint Avgyej őse Kukuj helységből származott, ahol I. Péter német negyedet épített.
Attól az időtől a Kukockij vezetéknév hol adománylevelekben bukkan fel, hol az iskolások névsorában, amit az 1714-es cári rendelet óta vezetnek Oroszországban. Ezeknek az új típusú iskoláknak az elvégzését követő állami szolgálat a nemesség felé nyitott utat az „alacsony származásúak" előtt. A Rangtábla bevezetését követően a Kukockij ok érdemeik alapján immár „minden rangjuk és privilégiumuk tekintetében a nemesség körébe" tartoztak. Az egyik Kukockijról említést tesznek még annak a strassburgi Johann Erasmusnak a hallgatói listáján is, aki a nyugati doktorok közül, más orvosi diszciplínákkal egyetemben, elsőként tanított Oroszországban „bábamesterséget"." Vissza

Fülszöveg

Pavel Kukockijnak van egy különleges képessége, melyet ő maga „belső látásnak" nevez. A nagyszerű nőgyógyász, egy régi orvosfamília sarja belelát a nők testébe, látja a még egészen kicsiny magzatot, a kóros elváltozásokat, néha még a sejtszerkezetet is. Ez a képessége azonban sajátos aszkézist követel: visszahúzódik, eltűnik, ha Kukockij szerelmi életet él. Ezért óvakodik a nőktől, mígnem egyik betegében - akit a második világháború alatt ment meg a haláltól - megtalálja élete nagy szerelmét, s Jelena ráadásul a „belső látását" sem teszi tönkre. Részben Pavel és Jelena szerelméről és eleinte idilli, majd tragikusan megbicsakló házasságáról szól Ljudmila Ulickaja nagyívű családregénye, melynek fő motívuma a születés titka: az a megnevezhetetlen bölcsesség, hogy egyetlenegy sejtből meg „egy hosszú orrú, orsófejű és spirál alakú, izgő-mozgó farkincájú spermiumból elkerülhetetlenül félméteres, ordítozó, háromkilós, teljesen öntudatlan emberi lény alakul ki, belőle pedig, ugyanannak a törvénynek engedve, zseni, gazember, szépség, bűnöző vagy éppen szent fejlődik ki..."
Ulickaja, aki tanult szakmája szerint genetikus, mintha mikroszkópon keresztül nézné hőseit, az összegubancolódó s gyakran végzetesen ismétlődő sorsokat, s ugyanakkor bámulatos beleérzéssel ábrázolja legmélyebb, legtitkoltabb érzéseiket és gondolataikat is. S miközben hol a szerelem gyönyörében, hol fájdalmasan kapcsolódnak össze a sorok, megismerjük a negyvenes-ötvenes évek Szovjetunióját is - főképpen azt, ahogy a tudományos életben a kommunista rendszer kivetette magából a tehetséges embereket. Kukockij az ötvenes években szélmalomharcot folytat a szovjet egészségügyi hatóságokkal a rendszer átalakítása érdekében - ebben sok egyéb mellett fő törekvése az abortusz legalizálása, mivel tömérdek nő hal meg illegális magzatelhajtás miatt.
A Kukockij esetei az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere volt Oroszországban, 2001-ben Ulickaja elnyerte vele az orosz Booker-díjat, s a kritikusok - Oroszországban és a világ számos országában - úgy méltatták, mint igazi nagyregényt, melyben Ulickaja az orosz próza klasszikus hagyományait eleveníti fel és újítja meg. Vissza