KuK - Császári Bécs Királyi Budapest

Fülszöveg

A reprezentatív fényképalbum kétszáz korabeli fotográfia és kortársi írások segítségével mutatja be a két várost, történelmüknek e különösen jelentős, csillogó korszakában. Ekkor lett a fiatal magyar főváros a viharos gyorsaságú polgári fejlődés eredményeként provinciális kisvárosból európai szintű és rangú világvárossá, s az ugyancsak rohamosan modernizálódó ősi császárváros vetélytársává, Közép-Európa második számú kulturális központjává.
A két város - amelyet a Monarchiában a gazdaság, a politika és a kultúra ezer szála kötött össze - ezekben az évtizedekben vált egymáshoz annyira hasonlóvá, hogy Bécs utcáit járván a déjá vu érzése napjainkban is elfogja a budapesti polgárt, s ugyanúgy a bécsi látogatót is Budapesten. A hasonlóság azonban nem csupán a fiatal magyar főváros utolérési lázából, Bécset utánzásából ered. E jelenség mögött a közép-európai régió szorosan összefonódó történelme, összefüggő kultúrája, hasonló értékrendje, életformája és szokásrendszere áll. Kötetünk így nem csupán a térség két központjáról, hanem a tegnap világának sajátos, maradványaiban máig is élő közép-európai városi kultúrájáról is tudósít - írásban és képben. A kötet a két város külső képének, életének, társadalmának hasonlóságát s egyben eltérő vonásait is tükrözi. Bemutatja utcáit, tereit, infrastruktúráját. Zsánerképekkel eleveníti meg a mozgalmas nagyvárosi életet, e nagyvárosi lét ünnepeit és hétköznapjait, fény- és árnyoldalait. A kor legkiválóbb budapesti és bécsi fotográfusainak - mint Klösz György, Erdélyi Mór, Müllner János, Balogh Rudolf, Bruno Reiffenstein, Martin Gerlach, August Stauda és Emil Mayer - egymás mellé állított képei lehetőséget adnak a közvetlen összehasonlításra. Így egyszerre láthatjuk a bécsi Hofburg és a budai királyi palota e korszakban épült neobarokk szárnyát éppúgy, mint a két operaházat, a Vígszínházat és a Volkstheatert, a bécsi Ringstrassét és a budapesti Nagykörutat, a Judengassét és a Teleki teret, a budapesti és a bécsi szecessziós építészet remekeit, a Prátert és a városligeti vurstlit, Grinzinget és Óbudát, az elegáns kávéházakat és a kisvendéglőket. Láthatjuk az utca tipikus figuráit: a hordárt, a fiákerest, a rendőrt, a villamoskalauz, a virágárust, a jótékonykodó úri dámákat és a piaci kofaasszonyokat.
A képek nyújtotta élményt kiegészítik a korabeli szövegek. A Budapesten és Bécsben egyaránt virágkorát élő, színvonalas, könnyed és szellemes, olykor az elfogult lokálpatriotizmus, olykor a szeretetteljes irónia hangján szóló tárcairodalomnak kedvelt témája volt maga a változó, fejlődő város, az utcákon, tereken, kávéházakban és piacokon zajló mindennapi élet, a város jellegzetes figurái. Ez a mai olvasó számára nagyrészt ismeretlen, a régi újságok lapjain rejtőzködő irodalom nemcsak a "kedélyes, öreg Bécs" és az "ifjú, szép Budapest" mítoszának és más közkedvelt sztereotípiáknak, vagy a letűnt, meghitt biedermeier világ iránti nosztalgiának ad hangot, hanem reális ábrázolója a nagyvárosi élet ragyogásának és nyomorúságának. Vissza