Fülszöveg
„Hruscsov egyszer azt mondta: 'Ha idejében agyonlőttek volna tíz magyar írót, sohasem került volna sor a forradalomra Magyarországon.' Egyike ezeknek az íróknak, valószínűleg az első, lett volna Háy Gyula. Cikke 'Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?' volt az a szikra, amely a forradalmat felélesztette.
Noel Barber a magyar forradalomról írt könyvében Háyt, mint az ifjúság ideálját aposztrofálja és Arthur Koestler Háy emlékirataihoz írt előszavában azt írja, hogy a tüntető tömeg zászlain a felirat így szólt: 'Le a Kucserákkal!' A forradalom végén Háy és felesége az utolsó, reménytelen rádiófelhívast intézték a világ népeihez — akkor, amikor az orosz tankok már körülzárták a Parlament épületét." így ír Julián Symons 1974-ben a „The Sunday Times"-ban.
Háy Gyula, aki századunk első évében született Abonyban, már mint egyetemi hallgató részt vett az első világháború ellen tüntető mozgalmakban. Ez vezetett első emigrációjához. Németországba ment, díszlettervezést tanult, de hamarosan...
Tovább
Fülszöveg
„Hruscsov egyszer azt mondta: 'Ha idejében agyonlőttek volna tíz magyar írót, sohasem került volna sor a forradalomra Magyarországon.' Egyike ezeknek az íróknak, valószínűleg az első, lett volna Háy Gyula. Cikke 'Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?' volt az a szikra, amely a forradalmat felélesztette.
Noel Barber a magyar forradalomról írt könyvében Háyt, mint az ifjúság ideálját aposztrofálja és Arthur Koestler Háy emlékirataihoz írt előszavában azt írja, hogy a tüntető tömeg zászlain a felirat így szólt: 'Le a Kucserákkal!' A forradalom végén Háy és felesége az utolsó, reménytelen rádiófelhívast intézték a világ népeihez — akkor, amikor az orosz tankok már körülzárták a Parlament épületét." így ír Julián Symons 1974-ben a „The Sunday Times"-ban.
Háy Gyula, aki századunk első évében született Abonyban, már mint egyetemi hallgató részt vett az első világháború ellen tüntető mozgalmakban. Ez vezetett első emigrációjához. Németországba ment, díszlettervezést tanult, de hamarosan felcserélte az ecsetet a tollal, hogy humanista elkötelezettségének és haragjának erőszak és elnyomás ellen hangot adjon.
1932-ben a berlini „Deutsches Theater" mutatta be parédás szereposztásban „Isten, császár és paraszt" című színművét. A darab azonnal magára vonta a náci-hatalmasok dühét. Az SA egy osztaga behatolt a színházba és lekényszerítette a darabot Reinhardt színpadáról.
Háy újabb emigrációba kényszerült. Útja Ausztrián keresztül — ahol egy kommunista újság szerkesztéséért letartóztatták és hat hónapot töltött börtönben, de nemzetközi haladó erők, elsősorban az osztrák katolikus írók kiállása szabadonbocsátásához vezetett — Csehszlovákiába és Svájcba vitte. 1935-ben a szovjet írószövetség meghívására Moszkvába ment, ahol utóiérte a háború.
1945-ben tért vissza Budapestre, ahol a Nemzeti Színház első bemutatója a „Tiszazug" volt. Tarsolyában magával hozta a magyar falun játszó drámáit, aminek leghíresebbje a „Tiszazug" (németül „Habén") volt: „Gát a Tiszán", „Pulykapásztor", „Végeladás". Ezeken a műveken végigvonul Háy írói mondanivalójának egyik legfontosabb témaköre: a föld legyen azok magántulajdona, akik megművelik. Ezért harcolt 1919-ben, az emigráció éveiben, 1945 után. Ennek a sorozatnak utolsó láncszeme az 1953-ban íródott.
Vissza