Kubikosásó és az ásózás

Előszó

Részlet:

"A többi munkaeszközhöz hasonlóan idők folyamán az ásó is sokat fejlődött, és számtalan táji változata alakult ki. A régi és az újabb, valamint a kezdetleges és a fejlettebb ásótípusok közös jellemzői a következők: a forgó- és ásórész, tehát a nyél és a fej általában egy síkba esik, az eszközt nem annyira a karok, mint inkább a láb erejével juttatják a földbe, és a kiemelt terhet a testtől távolabbra mozdítják el. A fejlődés magasabb fokán a lapát és az ásó között van legtöbb hasonlóság, a legújabb korig maradtak fenn átmeneti eszköztípusok (ásólapátok) is, az ásó azonban eredetét és kialakulását tekintve úgyszólván minden talajművelő eszközzel összevethető. A történetei és a recens anyagban egyaránt sokféle átmeneti ásótípussal találkozunk, amelyek elnevezései kifejezik az elmosódó típushatárokat (ásókapa, ásólapát stb.); fejlődési sorrendet nagyon nehéz lenne megállapítani, meglehetősen tág terük nyílik tehát a különböző eredeztetési elméleteknek. Még nehezebb tisztázni az ásó és az eke közötti összefüggéseket, ill. az állati erővel vont eke előtti földművelő eszközök típusait és használatát: pl. az egy ember által mozgatott ásóféle, a kötéllel vont két személyes ásóeke (ásókapa) stb. történeti és recens anyagban egyaránt előfordulnak, még a kubikosok is mind a mai napig hasonló "két személyes" ásófélével fejtik fel a gyeptéglákat.
"Az ásó őse a gyüjtögető gazdálkodás, ásóbot'-ja lehetett. A legkezdetlegesebb ásó teljesen fából készült s csak a további fejlődés folyamán látták el vaséllel, hogy tartósabb s a kötött vagy köves talajba is könnyebben benyomható legyen." Vissza