KSI vízilabdázó évtizedek (dedikált példány)

Előszó

Talán az a legjellemzőbb a Központi Sportiskola vízilabda szakosztályának már több mint három évtizedes történetére, hogy bárki is legyen - játékos, edző, vezető - az a tagadhatatlan büszkeség érzésével beszél a neves intézményben eltöltött idejéről. Ez, a méltán, immár világhírű műhely 1963-ban meglehetősen szerény körülmények között indult, Kocsis Mihály igazgató úr iránymutatásával és azzal a hármas igénnyel, hogy a közvetlen minőségi utánpótlás bázisát építse ki a nemzeti válogatottnak, hogy alkotó tevékenysége révén a lehető legkorszerűbb edzésmódszereket fejlessze ki és végül, hogy szerkezetében, felépítésében, működésében élő és követhető például szolgáljon a magyar egyesületeknek.
E sorok írója az úttörő korszak, az első tíz esztendő munkájából vette ki a részét, mint az ifjúsági csapat edzője. Csodálatos alkotó közösség tagjaként lehetett részese a nem mindennapos sikereknek.
Itt dolgozott - többek között, és a teljesség igénye nélkül - minden idők legsikeresebb játékosa és egyben válogatott edzője, Gyarmati Dezső, valamint Lemhényi Dezső, olyan mesterek tevékenykednek ma is itt, mint a tokioi olimpiai játékok hőse, Dömötör Zoltán, a klasszis nemzedékeket formáló mesteredző, Pék Gyula és az idei világszenzáció aranykovácsa, Kőnigh György, aki a KSI-ben az alapítás óta szerzett valamennyi tudását latbavetve járult hozzá - mint a női vízilabda válogatott edzője - a Rómában elért aranyérmek megszerzéséhez.
Soha, semmilyen magyar csapat sportban ennyire döntően meghatározó szerepet nem játszott az utánpótlás nevelésében szervezet, mint ahogyan ez történt és történik ma is a vízilabdázásban, a Központi Sportiskola tevékenysége révén. Vissza