Ipolyi Arnold Magyar Mythologiájának szlovák vonatkozásai

Előszó

A XIX. században kibontakozó magyar néprajztudomány feladatának tekintette az akkori Magyarország valamennyi népének és etnikai csoportjának vizsgálatát. A magyar tudományosság álláspontja más területeken is hasonló volt. Két szlovák kapcsolatú példát említek: alig néhány évre rá, hogy a szlovák nyelv nemzeti nyelvvé tételéért küzdő STÚR-féle mozgalom elindult, a Magyar Tudományos Akadémia már felkérte a szarvasi JANCSOVICS Istvánt, hogy e nyelv alapján készítsen magyar-szlovák, ill. szlovák-magyar szótárat és nyelvtant. A Kisfaludy társaság pedig 1866-ban kiadta SZEBERÉNYI Lajos (és mások) szlovák népdalfordításait, melyek KOLLÁR Národnie zpievanky című gyűjteményének ismeretében készültek.
IPOLYI Arnold Magyar Mythologiáját a mostani kutatás mindmáig a legátfogóbb kísérletnek tekinti ezen a területen, és IPOLYIt a magyar összehasonlító folklorisztika megalapítójának tartja. Méltatják, hogy a hatalmas magyar adatmennyiségen túl milyen gazdag nemzetközi forrásanyagot dolgozott fel. Mi ebből csak egy szeletet vizsgáljunk, mégpedig az IPOLYI által feldolgozott szláv, mindenekelőtt a szlovák hagyományokat, illetve munkákat. Ezek a részadatok is fényt vetnek IPOLYI kiváló tudósi és emberi vonásaira, más népek szakirodalmában való jártasságára, józan realizmusára és humanizmusra. Ha IPOLYI egyes nézetekkel vitázott is, s ha saját véleményében esetleg elfogult volt is, nézeteiben sohasem találjuk nyomát más népek lebecsülésének, s saját nép felsőbbrendűként való beállításának. Romantikus indíttatása ellenére, objektív módszer, teljességre törekvő racionalista szemlélet és látásmód jellemezte. Vissza