Pest a világháborúban

Előszó

„De jó lett volna farsangban maszkabálra járni a régi redoutba, Patikáriussal muzsikáltatni, Nagy Ignác beszélyein épülni, Vörösmarty urat személyesen ismerni és valóban ábrándosan tölteni el az életet... - ezekről sóvárgott Krúdy Gyula, a régi „Magyarország"-ban írt cikkei egyikében. A mult világégés elmerült, de soha aktuálisabb Atlantis-világából mentettük meg könyvünk finom, a pasztell-színezés mesterére valló „rajzait", a mesemondásnak, az álmodozó realitásnak ezeket a miniatűr-remekeit. A mindenkor eleven hatásokra reagáló, az élmények impressziójával ingerlődő újságíró vetítette frissiben papírra megfigyeléseit az írásművésznek a közvetlenség melegével fűtött páratlanul zamatos hangján. A Sziget platánjai és tölgyei alatt merengő, az alkotás nyugalmára vágyódó férfi szíve mennyi melegséggel, mennyi emberi együttérzéssel jelenítette meg egyéni törekvéseit vagy a környezet mindenkivel közös problémáit. Úgy merülhetnének föl a mai olvasó lelkében, mintha ezek a színfoltok Krúdy világában bárányfelhőként vonulnának el, pedig ezekből milyen gyümölcsöző termés, mennyi értékes magyar gondolat sarjadzott. Végigvonul előttünk a korszak egyik legjelentősebb, legpompázóbb nyelvű írójának erősen eredeti szemüvegén át nézve az első nagy háború belső "frontja" vérvesztes, az éhező, a beteg, a sebesült, az adakozó, az önfeláldozó, a gyászoló főváros jellemző figuráival a kenyérsütőtől az önkéntes főrangú ápolóhölgyig. „Pest a világháborúban": ebben a tarka csokorra emlékeztető gyűjteményben, a főváros sugárzásában minden kétség és remény, minden csodálat és varázs, így a magyar vidék nyugtalankodó kérdéstömege is fölrajzik. Vissza