Pál apostol levelei

Fülszöveg

Krúdy Gyula életműve kimeríthetetlen kincsesbánya. Olvasói meglepve tapasztalhatják, hogy még ma is egyre-másra jönnek napvilágra régi hírlapokból, folyóirtokból cikkei, elbeszélései és regényei, amelyekről megfeledkezett az utókor. Ilyen ez a kötet is. Az irodalmi közvélekedés Az aranybánya című 1901-es születésű regényét tartja e műfajban elsőnek. A fiatal Krúdynak azt megelőzően öt (') rövidebb-hosszabb regénye jelent meg. Ezek az eltelt évszázad során nem kerültek bele egyetlen gyűjteményes kiadványba sem, porladó újságpapíron várják föltámadásukat. A Pál apostol levelei a múlt század legvégén, 1899-ben született. A millennium évében a fővárosba érkező ifjú író jogilag még nem is volt nagykorú, amikor a Művészvilág című folyóirat közölni kezdte regénye folytatásait, ellenben birtokában volt már mindazon képességeinek, melyek később a magyar próza legnagyobbjai közé emelték. Az imitt-amott még jókais cselekménybonyolítás, a mikszáthyan kedélyes anekdotázó hangvétel mögött már teljes fegyverzetében ott rejtőzik az eredeti világlátású, álmodó tekintetű, mégis az emberi szív legmélyére látó író. Szülőföldje, a Nyírség ködös tájain utazunk vele, elborongunk a kisnemesség sorsán, beleélhetjük magunkat egy fiatalember kalandos életútjába. Ám hiába a többszálú történet romantikája, ebben a regényben valamiképp mindig november van. Nemcsak a természetben - a lelkekben is. A megbocsátás és a kegyelem Istené, aki éppoly könyörületesen bánik gyarló teremtményeivel, mint a regényalakjai sorsát irányító író. Vissza