Fülszöveg
Krúdy Gyula életmű-sorozatának legújabb kötete az író publicisztikai írásainak válogatását tartalmazza. A gyűjtemény első cikkének a dátuma: 1894, s a még tizenhat éves diák köszönti benne lelkesen március idusát, az utolsó pedig 1919. júniusa, a Tanácsköztársaság idején írott Kápolnai földosztás-é.
Krúdy Gyula szinte áttekinthetetlenül gazdag életművet hagyott utókorára, s munkásságának, életmű-sorozatának szakértő és fáradhatatlan gondozója, Barta András, több esztendős szívós munka, hírlapi búvárkodás árán az életműnek most egy újabb s ugyancsak kimeríthetetlennek látszó kincsesbányáját, "aranykártyáját" nyitja meg ezzel a gyűjteménnyel a Krúdy-hívek s egyáltalán minden mai olvasó előtt, aki e nagy író varázslatos szemüvegén keresztül szeretne rápillantani a Ferenc József-i "aranyidők" magyar világára, s ennek a magyar világnak, szinte csak Krúdy által ismert titkaira: erkölcseire, szokásaira, szerelmi és politikai rejtelmeire, s hihetetlennek tűnő emberfaunájára. Krúdy "magyar...
Tovább
Fülszöveg
Krúdy Gyula életmű-sorozatának legújabb kötete az író publicisztikai írásainak válogatását tartalmazza. A gyűjtemény első cikkének a dátuma: 1894, s a még tizenhat éves diák köszönti benne lelkesen március idusát, az utolsó pedig 1919. júniusa, a Tanácsköztársaság idején írott Kápolnai földosztás-é.
Krúdy Gyula szinte áttekinthetetlenül gazdag életművet hagyott utókorára, s munkásságának, életmű-sorozatának szakértő és fáradhatatlan gondozója, Barta András, több esztendős szívós munka, hírlapi búvárkodás árán az életműnek most egy újabb s ugyancsak kimeríthetetlennek látszó kincsesbányáját, "aranykártyáját" nyitja meg ezzel a gyűjteménnyel a Krúdy-hívek s egyáltalán minden mai olvasó előtt, aki e nagy író varázslatos szemüvegén keresztül szeretne rápillantani a Ferenc József-i "aranyidők" magyar világára, s ennek a magyar világnak, szinte csak Krúdy által ismert titkaira: erkölcseire, szokásaira, szerelmi és politikai rejtelmeire, s hihetetlennek tűnő emberfaunájára. Krúdy "magyar tükréből" elbűvölően, lenyűgözően gazdag világ képe néz ránk vissza, s az olvasó, akit elragad a Krúdy-próza csodálatos muzsikája, s belefeledkezik az emberarcoknak és életsorsoknak abba a végetérhetetlen karneváljába, amelyet Krúdy mint egy lehetséges magyar ezeregyéjszakaként elmesél ennek a két és fél évtizednek a politikai és társadalmi világáról, az előbb-utóbb arra a belátásra jut majd, hogy a modern magyar próza e zsenije számára mennyire másodlagosak voltak a prózát iskolás műfaji előírások szerint felparcellázó esztétikai törvények és előítéletek: ő mindig egyformán gazdag, színes, aranyszövésű, emberi, természeti csodákkal és titkokkal teljes prózát írt, akár regény, akár novella, akár karcolat, akár politikai meditáció került ki a tolla alól, s a néhány soros hírfejeket, ételrecepteket, álomfejtő magyarázatokat éppolyan tündökletes mondatokban vetette papírra, mint a szindbád-regényeket vagy az Élet álom novelláit.
A hírlapíró Krúdy műhelye főként a Magyarország, a Déli Hírlap szerkesztősége volt, s e kötet anyagának nagy része is itt jelent meg első ízben; a Barta András által összeállított gyűjtemény jó harmadával pedig könyvben is itt találkozhat először a mai olvasó, s érdemes talán megemlíteni még azt is, hogy a cím voltaképpen magától Krúdytól ered, ő adta egyszer ezt a címet egy kis füzetnek, amely válogatott hírlapi cikkeit adta közre; ő aztán bizonyára mindenkinél jobban tudta, hogy mit őriz meg tolla ezekben az írásokban kora és utókora számára.
Vissza