Erkel Ferencről, Kodály Zoltánról és korukról

Előszó

Jelen munkával a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok nyolcadik kötetét nyújtjuk át az olvasónak. Az első kötet élén, 1968-ban, Erkel Ferenc neve állt, a másodikon, 1969-ben, a hetven éves Szabolcsi Bencéé. Mindketten a magyar zene történetét írták a maguk módján: a zeneszerző kompozíciókkal, a tudós a neves és névtelen muzsikusok életének és munkásságának feltárásával, művész és közönsége kapcsolatának kutatásával, tereken és korokon át. Mint ahogy ezt tették valamennyien, akiknek nevével útnak indíthattunk egy-egy újabb kötetet: Mosonyi Mihály és Bartók Béla (1972) csak úgy, mint Kodály Zoltán (1977).
Ezután tizenöt esztendős szünet szakította meg a sorozat folyamatosságát: az állami könyvkiadás, a nyolcvanas évek során maga is támogatottságát vesztve, fokozatosan felhagyott a muzikológia támogatásával. Új kiadók pedig, melyeknek önnön anyagi tőkéjüket kellett átváltaniok a nemzeti önismeret erkölcsi tőkéjére, lassan jelentek csak meg 1990 táján, akkor sem találtak rá mindjárt a magyar zene témáira és kutatóira. 1992-ben, Kodály születésének 110. esztendejében, őrá és közel két évtizede meghalt tudós tanítványára, Szabolcsi Bencére emlékezve, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet hathatós támogatásával, sikerült új életre kelteni az MZT („Emzété") néven fogalommá vált sorozatot. A kecskeméti impresszummal napvilágot látott ötödik kötet után Püski Sándor vállalta a folyamatosság biztosítását: jóvoltából Erkelnek és korának szentelhettük a hatodik kötetet (1995), és újra Kodály emlékének, születése 115., halálának 30. évfordulóján, a hetediket (1997).
Erkel és Kodály nevével a címlapon, huszonhat írással jelentkezik új kötetünk. Mi az oka e nagy történelmi nevek ismétlődő előfordulásának kívül-belül: a címlapon és a tartalomban? Hadd említsek több okot is. Az egyik, hogy a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok megjelenési alkalmat biztosít az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kodály Társaság tudományos tanácskozásain elhangzó előadások javának, e tény pedig nyilvánvalóan hat a kötetek tematikájára. (Ezúttal az 1997-es budapesti Kodály-konferenciának, a 2000-ben Gyulán rendezett, Erkel és kora címet viselő tudományos ülésszaknak, illetve a kilencven esztendős Szomjas-Schiffert Györgyöt köszöntő, 2000-ben tartott előadás-sorozatnak válogatott referátumait közöljük.) Vissza