Krónika ez világnak jeles dolgairól

Előszó

"Nemzetünk és nyelvünk múltjáról csak igen keveset tudtam felkutatni, ama közismerteken kívül, amik latin és német historikusoknál, valamint Bonfinénél olvashatók. Valamennyi könyv közül pedig, miket eddig összekerestem, a legrégibb - Székely István magyar nyelven írt Világkrónikája..." - írja 1610-ben latin nyelvű "Új magyar grammatiká"-ja ajánlólevelében Szenczi Molnár Albert (1). Mi már szerencsésebb helyzetben vagyunk, középkori magyar kódexek s Székely Világkrónikájánál koraibb anyanyelvű nyomtatványok sorát ismerjük és forgathatjuk. Régebbi magyar nyelvű történeti munkát azonban az 1610-től eltelt kerek 350 esztendő alatt sem sikerült felkutatni. Azért nem, mert Székely István műve nagy jelentőségű úttörő alkotás: az első, magyar nyelven megjelentetett történeti mű. Latin nyelven számos történeti művet írtak Magyarországon ő előtte. Így századokkal megelőzték őt középkori krónikásaink, gestaíróink: Anonymus és a már név szerint ismert társai, Kézai Simon, Kálti Márk és mások. Közel egy századdal elébb - 1473-ban - az első magyarországi nyomda kiadványai között is akad történeti mű: a Chronicon Budense. Thuróczy János Chronica Hungarorum - a pedig - 1498-ban - gyors egymásutánban kéthelyütt, Brünnben és Augsburgban kerül kiadásra. Ez idő tájt már javában írja hatalmas humanista "Magyar történet"-ét Mátyás király megbízásából az olasz Bonfini. Műve évtizedekig kéziratban marad, egy része 1543-ban lát nyomtatásban napvilágot.
Magyar nyelven is van némi előzménye egy 1526 táján írt predikációs gyűjteményben, az Érdy-kódexben. Ennek, szerzője, kit Karthauzi Névtelennek titulál irodalomtörténteírásunk, a magyar ún. "szent királyok" (I. István és László) Ünnepére készített predikációiban ezek életét, legendáját is adja. E legendák azonban túllépik az e nemű termékek szokványos kereteit; így például a László-legendában a XI. század magyar történetét kapjuk. A Karthauzi Névtelen egyik középkori krónikánkra támaszkodik, melyet "az országnak régi krónikája" néven emleget. Tehát ő - mint ezt Horváth János helyesen állapítja meg - "voltaképp magyar történetet ír, s így e legendáiban történetírásunk legelső nyelvű termékeit kell üdvözölnünk, nyelvükben pedig a magyar történeti stílus zsengéit" (2). Vissza