Krónika

Előszó

Tisztelt Olvasók!
Immár negyedik alkalommal veheti kézbe valamennyi érdeklődő az Ady Endre Líceum és az Alma Mater Alapítvány közös, ünnepi kiadványát. Valóban ünnepi alkalom ez mindannyiunk számára. Az öregdiákok emlékezni érkeznek időről-időre a hajdani iskolába, megidézni a múltat, mely az idő távlatában idillivé, már-már tökéletessé nemesedik. Ezt bizonyítják azok az írások, visszaemlékezések, melyek az elmúlt hónapokban eljutottak hozzánk. És még valamit: hogy az iskola, az ott eltöltött évek valamennyiük számára meghatározó élményt jelentettek.
A mai diákok, szülők, tanárok a közelmúltat, az együtt végzett munkát értékelik, számot vetnek azokkal az örömökkel, gondokkal, melyek együtt munkálkodásuk során felmerültek, s melyeket, közös akarattal és közös örömükre megoldottak.
Hiszem, hogy mindannyiunk számára fontos a számvetés, meg az is, hogy ennek alkalomról-alkalomra ünnepi keretet biztosítsunk. Mert mindannyiunknak ez ad erőt a továbblépésre. Az öregdiáknak és a mai diáknak egyaránt fontos az a tudat és az a megerősítés, hogy egy iskolai közösséghez is tartozik, olyan közösséghez, amely számon tartja az övéit, mint ahogy az iskolának is fontos, hogy minél többet tudjon egykori és mai diákjairól, sorsukról, megvalósításaikról, bánatukról, örömükről, reményeikről. Fontos mindez annak a sokszor idézett szellemiségnek a megtartásában is, mely éppen 235 évvel ezelőtt abból a vágyból és akaratból táplálkozott, hogy Nagyváradon korszerű oktatási-nevelési intézmény jöjjön létre, mondhatni úttörő módon azok számára, akiknek a nevelését eladdig Európa-szerte nem tartották fontosnak, a leányokét. S mindez az egykori hálás diák, Szentzy István jóvoltából történt, aki az Orsolya-rend képviselőit, a kassai nővéreket Nagyváradra hozta. Valójában miből fakad ez a szellemiség? Röviden így sommázhatnánk: mindig, minden körülmény ellenére úgy oktatni, úgy nevelni, hogy diákjainkból teljes értékű, minden élethelyzetben dönteni tudó, önmagukért és másokért felelősséget vállaló, minden újra, változásra nyitott, szabad akaratukat érvényesíteni tudó, másokra odafigyelő embereket neveljünk.
A most napvilágot látó könyv ennek a törekvésnek szerény, ám kézzelfogható bizonyítéka. Kérem, forgassák szeretettel! Vissza