Krónika 1280-1312

Előszó

Egy éve már, hogy a Középkori Krónikások első számát közre adtuk. Akkor jeleztük, hogy a magasztos czélt, a melyet magunk elé tűztünk, ezer akadálylyal szemben is megvalósítjuk, mert buzgalmunk, odaadásunk végtelen, lelkesedésünk nem szalmatüz, hanem kiolthatatlan zsarátnok, mert mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a magyar történet-irodalom terén nagy és érdemes dolgot mivelünk. És nem fölemelő-e ránk nézve az a gondolat, hogy a mit eddigelé nálunk sok tekintetben hatalmasabb emberek hatalmasabb segédeszközökkel nem tudtak megvalósitani, a mit a németeknél is csak királyi támogatással sikerült létesiteni: azt mi minden segédeszköz, minden támogatás nélkül megteremtettük?! S hogy virágozni fog vállalatunk s hogy a közel jövőben már teljesen meghódítjuk a történelmet kedvelő magyar közönséget: arra biztos reményt nyújt az a szeretetteljes fogadtatás, a melyben a Középkori Krónikások első száma részesült.
A Középkori Krónikások első számáról a kritika a legnagyobb elismeréssel szólt, a Nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr pedig 1205. eln.-1902. szám alatt a középiskolák tanári és ifjúsági könyvtárainak beszerzésre ajánlotta.
Igéretünkhöz hiven most ezennel szárnyra bocsátjuk a Középkori Krónikások második számát, Dino Compagni "Króniká"-ját, a melynél a középkori Itália város-államainak hűebb tükre nem található. - ezt a krónikát és szerzőjét nálunk csak nagyon kevesen és kevéssé ismerik, pedig egy egész kis könyvtárt kitevő irodalma van, és ránk nézve sem lehet hatástalan annak a Firenzének a belső élettörténetével megismerkedni, a mely nekünk Buondelmonte János kalocsai érseket, Pipo Spano (Ozorai Pipo) temesi ispánt, Scolari András váradi püspököt adta.
Végülkedves kötelességünknek tartjuk ezuttal is köszönetet mondani áldozatkész kiadóhivatalunknak, a melynek neve mindenkoron hozzá lesz füzve a Középkori Krónikásokhoz. Vissza