A csehszlovák történelem kistükre

Előszó

A világnyilvánosság tényezőinek nagy többsége előtt Csehszlovákia új: államalakulatnak tetszik, mely a régi Magyarország egy részének (Szlovenszkónak és Podkarpatszka iRusznak) az úgynevezett cseh történeti országokkal (Csehországgal és Sziléziának egy részével egyetemben Morvaországgal) való egyesülése útján csupán a világháború után mesterségesen alakult. E részek, miután hajdan magvát képezték a minden művelt ember által jól ismert régi cseh államnak, utóbb úgyszólván feloldódtak és eltűntek az osztrák Habsburgok császári birodalmában.
És mégis Csehszlovákia megalapítása alapjában véve visszatérés volt ahhoz a helyzethez, melyben a csehszlovák államterületen több mint ezer esztendővel ezelőtt a történeti élet megkezdődött. Mert úgy látszott, hogy az egymással közeli rokonságban álló s akkor e területen megtelepedett szláv törzseknek úgyszólván az a küldetésük, hogy egy nemzetté és állammá forradjanak össze s fejlődésük eleinte csakugyan ebben az irányban indult meg. A mai csehszlovák nemzetnek ezek a szláv ősei, akik legalább részben talán már a Krisztus utáni II. század óta a mai Csehszlovákia területén megtelepedtek s a VI. században ennek főrészét bizonyára már teljesen meghódították, egyideig avar fennhatóság alatt állottak, az avaroknak mindenféle adót szolgáltattak, mellettük katonai szolgálatot teljesítettek s uraik sokfélekép elnyomták őket. De a VII. században (623-4 táján) sikerült nekik egy Szamo nevű frank kereskedő vezetése alatt az avar igát lerázni s e Szamo a felszabadított szlávokat az első nagy nyugati-szláv birodalomban egyesítette. E birodalom, melynek határait nem lehet pontosan megállapítani, Szamo halála után (a 658. év körül) széthullott. Vissza