Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 15.

Előszó

Az európai cigányság egyik legnépesebb csoportja napjainkban Erdélyben él. Első közösségeik még a középkori magyar királyság idején, a 14-15. században telepedtek be ebbe a térségbe. Az oszmán-török hadak elől menekülve, fokozatosan egyre nagyobb cigány közösségek érkeztek a Kárpát-medencébe. Abban a korban, a közhiedelem szerint, Egyiptomból menekülő keresztényeknek tartották őket. Betelepedésük tovább tartott a központosított magyar királyság szétesése, és az erdélyi fejedelemség létrehozása után is. A különböző cigány közösségek a háborús időkben fontos és hasznos feladatokat láttak el: például lovakat patkoltak, fegyvereket készítettek és javítottak. Kisebb-nagyobb közösségeik már abban a korban rendre megtelepedtek az erdélyi városok és falvak mellett, s fokozatosan, szervesen beilleszkedtek a többségi lakosság által szabadon hagyott gazdasági és társadalmi résekbe. Amikor az európai keresztény seregek felszabadították a Kárpát-medencét az oszmán-török fennhatóság alól, azzal egyidőben osztrák adminisztráció rendezkedett be nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is, ahol a 18. század során fokozatosan helyre állt a rend és a biztonság. Kisebb-nagyobb csoportjaik Moldvából és Havasalföldről folyamatosan érkeztek ebbe a békésebb régióba. A viszonylag stabilizálódott körülmények között azonban egyre feltűnőbbé vált a cigányok sajátos életformája, életstratégiája és értékrendje. A bécsi udvar hatalmi eszközökkel próbálta rendezni a cigányok helyzetét, vándorló közösségeiket le akarta telepíteni, ugyanakkor gyermekeik erőszakos átnevelését tervezték. A magyar értelmiségiek elsősorban a felvilágosodás idején kezdtek érdeklődni a cigányok sajátos nyelve és egzotikusnak vélt kultúrája iránt, s a cigány alakja csakhamar nagyon népszerű volt a 18. századi kollégiumi folklór parodisztikus alkotásaiban is.
A muzsikus cigány alakja a 19. század első felében, a magyar reformkor idején épült be fokozatosan a népszerű népszínművek szerkezetébe. A század második felében azonban újabb népes csoportjaik érkeztek Erdélybe, mivel az egyesült román fejedelemségekben felszabadították őket rabszolga státuszukból. A cigányok betelepedése tovább fokozódott az első világháború után, mivel Erdélyt akkor már nem választotta el országhatár Moldvától meg Havasalföldtől. Mivel a második világháború végétől fokozatosan kibontakozott a szász közösségek migrációja Németország felé, a Királyföld falvaiba egyre több cigány család telepedett be. Vissza