Előszó
A lélek üdvének munkálása közben, főként missziók és lelkigyakorlatok alatt, mikor a lélek ügye tüzetesebben szóba került, gyakorta kaptam olyan kérdéseket, melyekből láthattam, hogy a lélek...
Tovább
Előszó
A lélek üdvének munkálása közben, főként missziók és lelkigyakorlatok alatt, mikor a lélek ügye tüzetesebben szóba került, gyakorta kaptam olyan kérdéseket, melyekből láthattam, hogy a lélek kegyelmi életében sok és nagy akadályt képez a kellő ismeret hiánya. Nagy a bizonytalanság a lelkiélet alapjai körül! Még a magukat előhaladottaknak velők is hellyel-közzel bizonyos téves felfogásnak útvesztőjében sorvadnak. Misztikai magasságokról álmodoznak és az elengedhetetlenül szükséges alapokat, - a parancsokat - nem méltatják kellő figyelemre.
Az iskolák padjaiban mindenkinek tanulnia és tudnia kellett. Később is sűrűn szóba került. És mégis az általános emberi gyengeség, a feledékenység sok szükséges igazságra homályt vetett. Ez pedig a léleknek veszedelme!
Hogy sok jóakaratú és komoly törekvésű hivőnek könnyebben lehessek segítségére, a Ferences Közlönyben folytatólagosan letárgyaltam Krisztus útján cím alatt a lelkiélet alapszabályait, az Isten és az Egyház parancsait. Igyekeztem úgy adni, hogy azoknak is használjon, akiknél a feledékenység madarai nem szedték fel az isteni igazságok magvait. Fáradságom nem volt hiába való. Nemcsak a köszönő levelek és élőszóval kifejezett hálálkodások igazolják, de az is, hogy többek és többszörösen sürgették a könyvalakban váló kiadást is.
A döntő indítást erre Tartományfőnököm adta, aki kötelességemmé tette a cikkek összegyűjtését és kiadását.
Ismerem a lélek értékét!... Hacsak egynéhányan lesznek is, kiknek használni tudok, bőséges jutalmát kapom fáradságomnak.
Isten áldása legyen azokon, kik kitartó állhatatossággal végig haladnak Krisztus útján!
Mátraverebély-Szentkút, 1944. húsvétján.
P. ROZNIK RAJNÉR
ferences pap.
Vissza