Krisztus követéséről/De imitatione Christi

Előszó

Talán az egész világirodalomban nincs még egy olyan könyv a Biblián kívül, amely annyi kiadásban forgott volna közkézen, latinul és a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva, mint Kempis De imitatione Christi című műve. Népszerűségét, mindenkori aktualitását nem tudta befolyásolni az egymást felváltó korok változó ízlése, életfelfogása, ellentétes szelleme. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy katholikusok éppen úgy, mint protestánsok lelki életük elmélyítésnek útján kezükben ezzel a könyvvel haladtak, és hogy a De imitatione Christi a keresztény világ határain túl - arab és örmény fordításban - a mohamedán világban sem maradt visszhang nélkül. A mű nagy hatása kétségtelenül abban leli magyarázatát, hogy benne szerzőjének sikerült az emberi lélek legjellegzetesebb egyik alapvonásáig, ősi, veleszületett tulajdonságáig visszanyúlni: a misztikumhoz való természetes hajlandóságig.
A mű szerzőjéről meglehetősen keveset tudunk. Eredetileg Hemerken Tamás volt a neve s csak szerzetbe való lépése után - a kor szokásainak megfelelően - nevezte magát szülőhelyéről, Kempenről, Kempis Tamásnak. Iskoláit részben szülőhelyén, Kempenben, részint Deventerben végezte, majd belépett az agnetenbergi ágostonrendi kolostorba s mint e kolostor alperjelje, 1471-ben, magas kort érve végezte be életét. Élete elmélkedés, könyvmásolás és könyvírás között telt el. Irodalmi munkássága 39 könyvre terjed, de nevét tulajdonképpen mégis csak a De imitatione Christi tette halhatatlanná. Míg többi művét csak a theologia tartja számon, a De imitatione Christi a szerzetesi zárt világból, amely számára elsősorban készült, utat talált a világ ügyes-bajos dolgaiban elfáradt, vigasztalást keresők lelkeihez is. Vissza