Krisztus követéséről

Tartalom

Előszó.
ELSŐ KÖNYV.
A szellemi életet illető hasznos Intelmek.
I. Krisztus követéséről s a világ minden hiúságának megvetéséről 3
I. Arról, hogy önmagáról alázatosan kell vélekedni 5
III. Az igazság tudományáról 6
IV. A tettekre való vigyázatról 10
V. A szentírás olvasásáról 10
VI. A rendetlen indulatokról 11
VII. A hiú reményt és fölfuvalkodást kerülni kell 12
VIII. A túlságos barátkozás elkerüléséről 13
IX. Az engedelmességről és magunk alávetéséről 14
X. A fölösleges beszédtől óvakodni kell 16
XI. A béke megszerzéséről és a haladási buzgalomról 17
XII. A bajok hasznos voltáról 19
XIII. A kisértetek visszatorlásáról 20
XIV. A vakmerő ítélés elkerülendő 24
XV. A szeretetből végbe vitt cselekedetekről 25
XVI. Mások fogyatkozásainak eltűréséről 26
XVII. A szerzetes életről 28
XVIII. A szent atyák példáiról 29
XIX. A jó szerzetesnek gyakorlatairól 31
XX. A magánynak és hallgatásnak kedveléséről 35
XXI. A szivnek töredelmességéről 39
XXII. Az emberi nyomor szemléletéről 41
XXIII. A halálról való elmélkedésről 45
XXIV. Az ítéletről és a bűnösök büntetéséről 49
XXV. Egész életünknek buzgalmas megjavításáról 53
MÁSODIK KÖNYV.
Intelmek, melyek a bensőkre vonatkoznak.
I. A benső társalkodásról 58
II. Az alázatos alávetésről 62
III. A békeszerető jó emberről 63
IV. A tiszta elméről és egyszeri szándékról 65
V. A magunk megtekintéséről 66
VI. A jó lelkiismeretnek vidámságáról 67
VII. Jézusnak mindenek fölötti szeretetéről 69
VIII. Jézusnak szives barátságáról 71
IX. A vigasztalásnak hiányairól 73
X. Az Isten kegyelmeért való háladatosságról 77
XI. Milyen kevesen szeretik Jézust 89
XII. A szent keresztnek királyi ösvényéről 83
HARMADIK KÖNYV.
A belső vigasztalásról.
Az olvasóhoz 90
I. Krisztusnak a hiv lélekhez intézett belső szózatáról 90
II. Könyörögsz, hogy a belsődben szóló Istent hallhassad 91
III. Hogy az Isten igéit alázatossággal kell hallgatni s hogy ezt sokan meg nem
fontolják 93
IV. Hogy á2 Istennel igazságban és alázatosságban kell társalogni 96
V. Az isteni szeretetnek csodálatos indulatáról 93
VI. Az igazi szeretőnek kipróbáltatásáról 101
VII. Hogy a kegyelem az alázatosság őrizete alá rejtendő 104
VIII. Magunknak csekélybe vételéről Isten előtt 107
IX. Hogy mindenek Istenhez, mint végczélhoz, vezetendők 109
X. Megvetve a világot, édes szolgálni Istennek 110
XI. Hogy a szívnek vágyait megvizsgálni és mérsékelni kell 113
XII. A béketűrés megtanulásáról s a kívánságok elleni küzdelemről 114
XIII. Az alázatos alattvalónak Jézus Krisztus példája szerint Való engedelmességéről 115
XIV. Az Istennek titkos Ítéleteit kell tekintenünk, nehogy a jóban elbizakodjunk 118
XV. Milyen legyen minden kivánatos dologra nézve magunk viselete és beszédünk? 120
XVI. Hogy az igaz vigasztalás egyedül Istenben keresendő 122
XVII. Hogy minden gondot Istenre kell bíznunk 123
XVIII. Hogy az ideiglenes nyomort, Krisztus példájára, egykedvűen kell elviselni 124
XIX. A bántalmak elviseléséről, és ki az igazi béketűrő 125
XX. Saját erőtlenségünk megvallásáról és az életnek nyomorairól 123
XXI. Minden javakon és adományokon fölül Istenben kell megnyugodnunk 130
XXII. Az Istennek sokféle jótéteményeiről való megemlékezésről 134
XIII. Négyről, amik a békét magukkal hozzák 183
XXIV. Mások életének kíváncsi vizsgálatát kerülni kell 139
XXV. Miben áll a szilárd béke és valódi haladás? 149
XXVI. A szabad elmének jelességéről, melyet a könyörgő ima inkább megérdemel, mintsem az olvasás 143
XXVII. Az önszeretet leginkább tart vissza a legfőbb jótól 143
XXVIII. A rágalmazók nyelve ellen 146
XXIX. Hogyan kell a gyötrelem idején segítségül hivnunk és áldanunk az Istent 146
XXX. Az isteni segélynek kéréséről és a kegyelem visszanyerésé iránti bizalomról 143
XXXI. Minden teremtmény elhanyagolásáról, hogy megtalálhassuk a teremtőt 151
XXXII. Az önmegtagadásról és a kívánságokról való lemondásról 152
XXXIII. A szívnek állhatatlanságáról és miként kell szándékunkat mindvégig Istenre
irányoznunk 155
XXXIV. Annak, a ki szeret, mindenek fölött és mindenekben izlik az Isten 156
XXXV. A kisértetre nézve ez életben nincs biztosság 158
XXXVI. Az embereknek hiu Ítéletei ellen 160
XXXVII. A tiszta és teljes ön megtagadásról, a sziv szabadságának megnyerésére 161
XXXVIII. A külső dolgok jő kormányozásáról és hogy veszély idején Istenhez kell folyamodnunk 163
XXXIX. Hogy az ember ne legyen ügyeiben heveskedő 164
XL. Hogy az emberben önmagától nincsen semmi jó és hogy nem dicsekedhetik
semmivel 165
XLI. Minden ideiglenes tiszteletnek megvetéséről 168
XLII. Hogy a békét nem emberbe kell helyeznünk 169
XLIII. A hiu és világi tudás ellen 179
XLIV. Hogy a külsőket ne vonja magához senki 172
XLV. Hogy nem kell mindenkinek hinni és a szavakban könnyű botlani 178
XLVI. Hogy Istenben kell bíznunk, midőn a szavak nyilai ellenünk támadnak 175
XLVII. Hogy mindent, a mi nehéz, az örök életért tűrni kell 178
XLVIII. Az örökkévalóságnak napjáról és ezen életnek szorongattatásairól 180
XLIX. Az örök élet utáni vágyódásról, és mennyi jó igértetik a küzdőknek 183
L. Az elnyomorodott ember Isten kezébe ajánlja föl magát 187
LI. Hogy alázatos munkáknál kell maradnunk, mikor a legfőbbekben gyarlók vagyunk 191
LII. Hogy az ember ne tartsa magát vigasztalásra méltónak, hanem inkább bünösnek, ki megérdemli a verést 192
LIII. Hogy Isten kegyelme nem tér be a földi érzésüekhez 194
LIV. A természetnek és kegyelemnek különféle mozzanatairól 196
LV. A természet romlottságáról és az Isteni kegyelem hathatós voltáról 201
LVI. Hogy magunkat megtagadnunk és kereszt által Krisztust követnünk kell 204
LVII. Hogy az ember igen el ne csüggedjen, ha némi fogyatkozásokba esik 206
LVIII. Hogy a magasabb dolgokat és Istennek titkos Ítéleteit kutatni nem kell 203
LIX. Hogy minden reményt és bizalmat egyedül Istenbe kell helyeznünk 213
NEGYEDIK KÖNYV.
Az oltári szentségről.
Ájtatos intelem a szent áldozáshoz . 216
I. Minő tisztelettel kell fogadni Krisztust 216
II. Hogy a szentségben Istennek nagy jóságát és szeretetét látja az ember 222
III. Hogy hasznos többször áldozni 225
IV. Hogy az áldozóknak sok jó adatik 228
V. A szentségnek méltóságáról és a papi állapotról 232
VI. Kérdezés az áldozás előtti gyakorlásról 204
VII. A saját lelkiismeretnek vizsgálatáról és a jobbulási fogadásról 235
VIII. Krisztusnak a kereszten való fölajánlásáról és a saját elszánásról 237
IX. Hogy magunkat és mindenünket Istennek kell fölajánlanunk és mindenkor
imádkoznunk 239
X. Hogy a szent áldozást egykönnyen nem kell abbahagyni 242
XI. Hogy Krisztus teste és a szentírás fölötte szükségesek az ájtatos léleknek 245
XII. Hogy a ki áldozni akar, annak nagy gonddal kell magát a Krisztussali egyesülésre elkészítenie 249
XIII. Hogy az ájtatos lélek e szentségben a Krisztussal való egyesülést kell hogy
teljes szívvel óhajtsa 252
XIV. Némely ájtatoskodónak a Krisztusnak teste utáni forró kivánkozásáról 254
XV. Hogy az ájtatosságnak kegyelmét alázatossággal és önmegtagadással kell
megszerezni 255
XVI. Hogy szükségeinket Krisztus előtt nyílvánítanunk és annak kegyelmeért könyörögnünk kell 257
XVII. A Krisztus vétele iránti égő szeretetre s erőszakos vágyról 259
XVIII. Hogy az ember ne legyen a szentségnek kíváncsi fürkészője, hanem érzékeit a szent hitnek alávetvén, legyen Krisztusnak alázatos követője 262

Témakörök