Előszó | 5 |
Első könyv | |
Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetének megvetése | 13 |
Az alázatosság és önmagunk igaz ismerete | 15 |
Az igazság tanítása | 18 |
Az előrelátó okosság tennivalóink elrendezésében | 22 |
A Szentírás olvasása | 24 |
A rendezetlen vonzalmak | 25 |
Kerülni kell a hiú reményt és a fölfuvalkodást | 26 |
Őrizkedni kell a bizalmas barátkozástól | 28 |
Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése | 29 |
Őrizkedni kell a fölösleges szavaktól | 31 |
A belső béke megszerzése és a jóban való haladás igyekezete | 32 |
Haszna van annak is, ami kedvünk ellen esik | 36 |
A kísértések elhárítása | 37 |
Kerülni kell a vakmerő ítélkezést | 42 |
A szeretetből véghez vitt cselekedetek | 43 |
Mások hibáinak elviselése | 45 |
A szerzetesélet | 47 |
A szent atyák példája | 49 |
A jó szerzetes foglalatossága | 52 |
A magány és a hallgatás kedvelése | 57 |
A szívbéli töredelem | 62 |
Az ember nyomorúságának megfontolása | 66 |
A halálról való elmélkedés | 71 |
Az ítélet és a bűnök büntetése | 76 |
Azon kell lennünk, hogy egész életünket jobbá tegyük | 82 |
Második könyv | |
A belső élet | 91 |
Az alázatos igénytelenség | 96 |
A jó és békességszerző ember | 98 |
A szív tisztasága és egyszerűsége | 100 |
A helyes önismeret | 102 |
A tiszta lelkiismertű ember öröme | 104 |
Jézust mindennél jobban kell szeretnünk | 107 |
Jézus bizalmas barátsága | 109 |
Amikor minden vigasztalásnak híjával vagyunk | 112 |
Isten kegyelméért hálával tartozunk | 118 |
Kevesen vannak akik Jézus keresztjét szeretik | 122 |
A szent kereszt királyi útja | 125 |
Harmadik könyv | |
Krisztus szavak nélkül beszél a hívő lélekhez | 135 |
Szavak zengése nélkül beszél bennünk az igazság | 137 |
Isten igéjét alázattal kell hallgatni, de sokan nem becsülik meg eléggé | 139 |
Isten előtt őszintének és alázatosnak kell lennünk | 143 |
Az istenszeretet csodálatos hatása | 146 |
Az igaz szeretet próbája | 151 |
A kegyelmet az alázatosság őrizete alá kell rejteni | 155 |
Isten előtt kevésre tartsuk magunkat | 159 |
Mint végső célra, mindent Istenre kell vonatkoztatni | 161 |
Gyönyörűség a világot megvetve Istennek szolgálni | 163 |
Szívünk vágyait meg kell vizsgálni és mértékhez kell szoktatni | 167 |
A türelem mibenléte és a testi vágyak ellen folytatott küzdelem | 169 |
Az alárendelt embernek Krisztus példája szerint alázatos engedelmességben kell élnie | 172 |
Meg kell fontolnunk Isten titkos ítéleteit, hogy a jóban el ne bizakodjunk | 174 |
Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatosan | 176 |
Igaz vigasztalást csak Istenben kell keresni | 179 |
Minden aggasztó gondot Istenre kell hagyni | 181 |
Krisztus példájára minden ideig tartó nyomorúságot jó kedvvel kell viselni | 183 |
A méltatlanságok elviselése; ki bizonyul igazán béketűrőnek | 185 |
Saját gyarlóságunk megvallása és a földi élet nyomorúságai | 188 |
Túl minden jón és Istennek minden adományán, magában Istenben kell végső megnyugvást keresni | 191 |
Isten sokféle jótéteményének meggondolása | 196 |
Négy dolog szerez nagy békességet | 200 |
Más ember életét nem kell kíváncsian kutatnunk | 203 |
Miben áll a szívnek maradandó békessége és igaz előmenetele | 205 |
A lélek szabadságának magasztos állapotát inkább ki lehet érdemelni imádsággal, mint olvasással | 207 |
Az önszeretet nagyon-nagyon elvon a legfőbb jótól | 210 |
Az ember-szóló nyelvek ellen | 212 |
Hogyan kell Istent segítségül hívni és áldani a megpróbáltatás idején | 214 |
Istent kell segítségül hívnunk, és bizakodnuk kell az ő kegyelmének visszaszerzésében | 215 |
Minden teremtett jótól el kell szakadnunk, hogy a Teremtőt megtaláljuk | 220 |
Önmagunk megtagadása és minden rossz kívánság megfékezése | 223 |
Szívünk állhatatlan, de minden igyekezetünknek mint végső célra, Istenre kell irányulnia | 226 |
A szerető szív Istennek örül mindennél jobban a mindenben | 227 |
Míg a földön élünk, a kísértéstől biztonságban nem lehetünk | 230 |
Semmit sem számít az emberek ítélete | 232 |
Szívünk szabadságának ára a tiszta és teljes lemondás önmagunkról | 234 |
Jól kell rendeznünk külső dolgainkat, s veszedelem idején Istenhez kell folyamodnunk | 237 |
Nem szabad elkapkodni ügyes-bajos dolgainkat | 239 |
Az emberben magától semmi sincs, és semmivel sem dicsekedhetik | 240 |
Minden evilági tisztesség megvetése | 244 |
Békességünk emberekben nem gyökerezhetik | 245 |
Az üres, világi bölcsesség ellen | 247 |
Nem érdemes külső javak megszerzésére törekednünk | 250 |
Nem érdemes mindenkinek hinni, s a beszédben könnyű véteni | 251 |
Ellenséges szavak nyílzáporában Istenbe vethetjük bizalmunkat | 255 |
Mindent, ami nehéz, érdemes elviselni az örök életért | 259 |
Az örökkévalóság napjának fölvirradása és a jelen élet szűkös volta | 262 |
Mit jelent az örökélet vágy, s mekkora ígéretek bátorítják a küszködőt | 267 |
Az embernek elhagyatottságában Isten kezébe kell ajánlania magát | 272 |
Amikor magasabb rendű dolgokra nem futja az erőnkből, a kisszerűekkel kell szorgalmasan törődnünk | 277 |
Ne higgye senki, hogy méltó a vigasztalásra, inkább azt, hogy rászolgált a büntetésre | 279 |
Isten kegyelmében evilág bölcsei nem részesülnek | 282 |
A kegyelem és a természet különböző megmozdulásai | 284 |
A természet romlottsága és az isteni kegyelem hatékonysága | 291 |
Az a dolgunk, hogy magunkat megtagadjuk és Krisztust kövessük a kereszthordozásban | 296 |
Nem érdemes nagyon elhagynia magát az embernek, ha ereje fogytát érzi | 300 |
Nem kell kutatni Isten titkos ítéleteit s azt, ami túl van az ember illetékességi körén | 303 |
Minden reményt és bizodalmat egyedül Istenbe érdemes vetni | 310 |
Negyedik könyv | |
Ájtatos buzdítás a szentáldozásra | |
Mily nagy tisztelettel kell Krisztust magunkhoz vennünk | 314 |
Az Oltáriszentség Isten nagy jóságának és szeretetének jele az emberek között | 322 |
Hasznos dolog gyakran áldozni | 326 |
Sok áldásban részesülnek azok, akik áhítatosan áldoznak | 330 |
Az Oltáriszentség nagy méltósága és a papi rend | 334 |
Kérdés: hogyan kell készülni a szentáldozásra | 337 |
A lelkiismeretvizsgálat és a jószándék fölindítása | 338 |
Krisztus keresztáldozata és a mi Istenre hagyatkozásunk | 342 |
Magunkat és mindenünket Istennek kell átadnunk, és mindenkiért imádkoznunk kell | 344 |
A szentáldozást nem érdemes egykönnyen elmulasztani | 348 |
A hivő léleknek igen nagy szüksége van mind Krisztus estére, mind a Szentírásra | 353 |
Aki áldozni fog, annak nagy szorgalommal kell a Krisztussal való találkozásra készülnie | 359 |
Az áhítatos léleknek a szíve mélyéből óhajtania kell, hogy a szentáldozásban Krisztussal egyesüljön | 363 |
Milyen forró vágyakozással kívánja némely áhítatos ember Krisztus testét | 366 |
Az áhítat kegyelmét alázattal és önmegtagadással lehet megszolgálni | 368 |
Gondjainkat föl kell tárnunk Krisztus előtt, és kérnünk kell az ő kegyelmét | 373 |
Krisztust lángoló szeretettel és heves vonzódással kell magunkhoz vennünk | 373 |
Ne legyen az ember a szentségesnek kíváncsi vizsgálója, hanem értelmét vess alá a szent hit engedelmességének, és így kövesse az alázatos Jézust | 376 |