Krétarajzok (dedikált példány)

Fülszöveg

Vasari szerint Masaccio a firenzei Brancacci-kápolnában levő egyik freskóján, melyen Szent Péter Krisztus felszólítására a hal gyomrából szedi ki a pénzt adóra, János apostol alakjában önmagát ábrázolta, tükör segítségével. Általában szeretik az esszét is ilyen kettős portrénak látni, melyben a modell egyúttal eszköze az önvallomásnak, lehetősége az önarckép-festésnek. A harmincas évek magyar esszéírása egyesítette a tudományos értékű és hitelű koncepciót a közlés és kifejezés művészi, a regény- és novellairodalomból ismert módszereivel, s nem félt a tények, adatok objektivitását a személyes tapasztalat és vallomás költői erejével gazdagítani; s köztudomású, hogy a magyar esszéírás mesterei közül leginkább Illés Endre az, aki szívesen él olyan elemekkel, melyek a művészi igényt fokozottan hangsúlyozzák. A tárgyilagos elemzést személyes emlékek kísérik írásaiban, sőt a tényeket is gyakran mint memotechnikai jelet kezeli, melyből éppoly váratlanul bont ki egy egész sorsot, jellemet, mint novelláiban. Esszéi mégsem olyan kettős portrék, mint amilyennel Masaccio freskóján találkozunk, mert a szépírói módszer, a novellisztikus megközelítési mód minden esetben a tárgyilagos ábrázolás eszköze, azt a célt szolgálja, hogy minél hitelesebben tudja felvillantani segítségével az egyedit, a csak a modellre jellemzőt. És tegyük hozzá, mindez adatok és tények irodalomtörténet írására elegendő légiójából ered, a képzelet legfeljebb arra bátorítja, hogy megelevenítse, átlelkesítse a tényt a pontosabb ábrázolás érdekében.
A kötet a Kossuth-díjas Illés Endrének a XX. század magyar íróiról szóló tanulmányait tartalmazza, mestereit, barátait, kortársait idézi meg a Krétarajzok-ban. Vissza