Kréta-Mükéné művészete

Előszó

Az Égei-tengertől elválasztott Kisázsiát (Anatólia) és Görögországot (Hellasz) Euboia és Attika vonalában a Kükládok szigetvilága, míg délebbre a Küthérától Rhodoszig húzódó szigetsor kapcsolja össze. Az utóbbi szigetsor legfontosabb tagja a görögföldi méretekben nagykiterjedésű (250x50 km) Kréta szigete. A földművelésre alkalmas termékeny folyóvölgyek, az Ida és Dikté hegységek enyhelejtésű oldalait borító pálma- és olajfaerdők, a sziget háziasítható állatállománya (marhacsordák, juhnyájak) Krétán már eleve biztosították nagyobb számú lakosság megélhetését. Földjének gazdagsága mellett azonban elsősorban az akkori hajózás és kereskedelem szempontjából kedvező földrajzi fekvésének köszönhette Kréta szigete, hogy termékeny földjén minden más európai területet megelőzve már az i. e. II. évezred folyamán aránylag magas színvonalú városi kultúra virágzott fel.
Hosszú évezredeken keresztül csak a homéroszi költemények és a görög mondák sejttették Kréta egykori nagy múltját. Homérosz és a görög mondák beszéltek Minósz király knósszoszi palotájáról, a kiismerhetetlen Labürinthoszról, amelyben Minósz király feleségének Paszifaé királynénak torzszülött fia, a bikafejű és embertestű Minótaurusz lakozott. Homérosz és a görög mondák őrizték meg számunkra az igazságos és jó törvényeket hozó faisztoszi "szőke" Rhadamanthüsz alakját, aki halála után a boldogok szigetének fejedelme lett, míg más elképzelések szerint, mint igazságos bíró, az alvilágban ítélkezett a halottak felett. A Kréta szigetén egykor virágzott iparművesség és technika magas színvonalát, tárgyi emlékanyag hiányában, sokáig csak a krétai ezermester, Daidalosz mítikus alakja jelezte a későbbi nemzedékek számára. Vissza