Kreatív 2012. november

Előszó

Amikor nekiláttunk tervezni ezt a lapszámot, volt egy viszonylag biztosnak tűnő prekoncepciónk.
Azt vélelmeztük, méghozzá korábbi beszélgetésekre alapozva, hogy a vezető hazai ügynökségek nagy részénél az elmúlt pár évben lezajlott egy komoly generációs váltás: a cégek a válság, sőt A VÁLSÁG hatására megváltak tapasztalt, ám drága szenior munkatársaiktól, és helyükre fiatal és természetesen jóval olcsóbb kollégákat vettek fel. Számos olyan beszélgetést folytattunk konferenciafolyosókon marketinges és ügynökségi szakemberekkel, hogy milyen szörnyű is az az egyre gyakoribb eset, amikor a másik oldalon álló fiatal munkatárs tapasztalatlansága, a felelősségvállalás és a döntésképesség teljes hiánya akadályozza a hatékony munkavégzést. Arra gondoltunk, hogy ha ez így van, akkor is kell lenni mindenhol olyan fiatalnak, aki kiemelkedik a többiek közül, akiből majd tehetségének, szorgalmának, képzettségének köszönhetően a jövő vezetője válhat.
Fogtuk hát a hazai ügynökségeket fesztiválsikereik alapján sorba állító M-listát, és megkértük az első húsz cég vezetőjét, javasoljon nekünk olyan tehetséges fiatalt, aki megfelel a fentebbi követelményeknek, aki büszke a cég és akiktől sokat remél. Ha valaki ellapoz a 24. oldalra, azt fogja tapasztalni, hogy húsz helyett végül mindössze tizenkét ilyen fiatal gyűlt össze - az ügynökségek közel felénél (oké, ha az igazolt hiányzókat is számba vesszük, és jóindulatúak vagyunk, akkor bő harmadánál) nem tudtak, vagy kifejezetten nem akartak megnevezni ilyen fiatal munkatársat kérésünkre.
Először nem akartuk elhinni. Azt gondoltuk, ennél hatásosabb és konfliktusmentesebb téma kevés van: mindenki szeret megmutatni olyan munkatársakat, akikre büszke. Aztán beletörődtünk. De még mindig keressük a magyarázatot, a lehetséges okokat. Vissza