Aprómunka egy palotáért

Előszó

Semmi közöm a híres írójukhoz, de egész életemben ezzel idegesítettek, csak mert a nevünk meg egy-két apróság hasonló, mindig ez van, hogy az emberek szeretnek úgynevezett összefüggéseket találni, és találnak is mindig, a pokolba velük, ha van valaki, akit úgy hívnak, hogy mel-vill, ők már fel is kapják a fejüket, küldik ki a visszataszító riportereiket, aztán megjelennek a dúlt tekintetű egyetemisták a Columbia-ról, mert tényleg így történt, odajöttek, mélyen a szemembe néztek, és hogy ők nem azért, mondták, de, azért, gondoltam, és így is volt, és csak azért, mert a név, és megfagyott a levegő, mikor megtudták, hogy én is az East 26. Streeten lakom, és hogy én is, ez tényleg véletlen, a Custom Office-nek dolgoztam egy ideig, persze, mondhatják, hogy vámtisztviselő volt ez is, az is, de ennek semmi jelentősége, én csak rövid ideig dolgoztam ott, különben is könyvtáros vagyok, már majdnem azt találtam mondani, hogy született könyvtáros, aki csak jegyzeteket készít arról, hogy kapcsolatban van a Földdel, amire mondhatták, hogy nem nagy kunszt, mert tudja, mel-vill úr, mi itt mindannyian, de most akkor kapaszkodjon meg jól, ugyanúgy kapcsolatban vagyunk a Földdel, mint maga, így szórakoztak velem, és így gúnyolódtak, ha véletlenül szóba került, és ha balszerencsémre elárultam valamit arról, mi érdekel engem, de tőlem aztán nyugodtan, tőlem szórakozhattak és gúnyolódhattak, mert az lehet, hogy elmondtam véletlenül ezt-azt... Vissza

Fülszöveg

Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett -és csak majdnem - névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről, és ennek nyomán egyéb korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: „az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész." A regény mottója: „A valóság nem akadály." És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók - lényük mintha a lehetetlen legyőzésére született volna. Vissza