Közvéleménykutatás a lakáshelyzetről

Előszó

A lakáskérdés Magyarországon - immár több évtizede - a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll. Az 1970-es évtizedre, valamint az 1980-as évekre - elejétől végéig - jellemző, hogy a társadalomkutatásokban felduzzadt a lakáshelyzettel foglalkozó kutatások, illetve publikációk száma. Ezek centrumában a lakáselosztás elveinek szociológiai, közgazdasági irányultságú elemzése áll. Az 1970-es évek hazai szociológiai kutatásainak figyelme az életmód, továbbá bizonyos társadalmi hátrányok halmozódása és újratermelődése felé fordult, s mind a társadalmi igazságosság elméleti problémáit felfejteni kívánó kutatások, mind az empirikus vizsgálatok rendre kimutathatták a lakáshoz jutás eltérő esélyeinek a társadalmi felemelkedés szélesebb szféráira tovagyűrűző hatását. A közgazdaságtani megközelítésű szakkutatások - főként a "hiány", mint a gazdaság egyik központi problémája leíró-magyarázó elméletének fejlődése révén - új aspektusokból vetették fel és elemezték az egyik legnyomasztóbb társadalmi gondnak, a lakáshiánynak a gazdaság mechanizmusának egészével összefüggő jellegzetességeit. A lakásprobléma megoldásának esélyeit elemezve a társadalomtudományok gondolkodásmódjában felerősödött a demográfiai szemlélet is, amelyre elsősorban a népességelőreszámítások fejlődése adott lehetőséget: a népesség korstruktúrájában, családi állapotában és vándorlásában várható változások "becsülhetővé" teszik azt is, hogy az ezredfordulóra áttevődnek-e, s ha igen, a lakosság mely rétegeire és csoportjaira a lakáshiány "súlypontjai". Vissza