Közteherviselési rendszerek az EU-ban, kihívások a magyar adópolitika számára

Fülszöveg

"Az Eu-15-ok (a mostani bővítés előtti uniós országok) közteherviselési rendszereit összefoglalóan értékelve megállapítható, hogy a tagországok adópolitikája (azonos adóstruktúra, adóelmélet egységesítése, adóalapok értelmezése, adóhatóságok működése) jelentős közlekedést mutat, ám az adómértékek megállapítása és a kedvezményei feltételek szabályozása továbbra is nemzeti keretek között maradt. A közösség csak irányelveket ad közre ("tól-ig" elvásárokat fogalmaz meg), s a közösségi szabályok kialakításában a tagállamoknak ma még vétójoguk van. Aligha vitatható, hogy az EU jövője - a monetáris föderalizmus létrejötte után - a költségvetési földrealizmus kialakulástól függ. (Ennek elválaszthatatlan eleme az adózási szabályok egységesítése.) A világos jövőképpel és politikai törekvéssel szemben komoly gyakorlati probléma, hogy a stabilitási és növekedési paktum előírásainak teljesítéséért - lásd: költségvetési egyensúly - ma egyértelműen a nemzetállamok a felelősek, ám ameddig ez a kötelezettség fennáll, addig nemzetállamok döntési jogkörben kell hagyni a bevételek szabályozását.
Magyarország EU csatlakozása akkor lehet sikeres, ha a vállalkozások versenyképességi jellemzői javulhatnak (ehhez több visszahagyott forrásra van szükség), illetve a társadalom számára is értelmezhető az életminőség javítása (vagyis az ellátottság a terhek emelkedése nélkül javult). Tekintve, hogy hazánk az EU-15 országokkal összevetve már ma is a középmezőny erősen adóztató országai közé tartozik, így - az uniós csatlakozás várakozásainak veszélyeztetése nélkül - fel sem merülhet, hogy az általános adóteher mértéke emelkedjen. Az ellentmondásos helyzet (versenyképesség és életminőség javítása, illetve az adóterhelés szintjének megőrzése) csak az államháztartási rendszer újraértelmezésével, s az állami szerepvállalás jelentős korlátozásával oldható fel." Vissza