Előszó
Az államigazgatás hagyományos értelemben vett logikája a reguláció és a jogalkalmazás kettősségére épül. Eszerint a szabályozás talaján hivatalos szervek hatósági cselekményeket végeznek, és más tevékenységeket látnak el. Valójában ez a klasszikus szerepkör mindig is csak kisebb részét tette ki a közigazgatás tényleges működésének. A szűk értelemben vett hivatali munka mellett az iskolák fenntartása, a közoktatás szervezése, a közegészségügy biztosítása, a közüzemi szolgáltatások rendelkezésre bocsátásának felügyelete, a közúthálózat létesítése és fenntartása, számos hasonló mellett, legalább annyira hagyományos feladatot jelent. Az igazgatás ethoszát e túlsúly ellenére sokáig mégis a regulációs-közhatalmi szerep határozta meg. Európában a nyolcvanas évek elejétől hódított teret az új irányzat, amelyik a közigazgatásnak már inkább a közszolgálati és közszolgáltatási szerepét helyezte előtérbe. Ebben az értelmezésben az emberek elsősorban fogyasztók, vásárlók a közszférában - és kevésbé ügyfelek. A szervezet eszményévé egyre inkább a menedzser lett, aki hivatalnok elődje helyébe lépett. Az ő szemléletét magunkévá téve, a közigazgatás tevékenységének nagyobbik felét kitevő szolgáltató tevékenységek és feladatok sajátosságaival a társadalmilag közösen ellátandó feladatok fogyasztói megközelítését alkalmazva nézünk szembe.
A közszolgáltatások fogalmának van egy tágabb és egy szűkebb értelme. Tágabb értelemben minden közérdekű szolgáltatást ebbe a körbe vonhatunk. Szűkebb értelemben viszont csak azokat, amelyek esetében a közösségi cél legalább részben közösen is kerül megszervezésre, azaz ahhoz államháztartási eszközöket is igénybe vesznek. A kettő közötti különbséget a távközlés vagy a posta liberalizált piacon való működésével mutathatjuk be, ahol is a közérdekűség követelménye a szolgáltatás általánossága iránti követelményben fejeződik ki. Ezért a fajlagosan drágább igénylők kielégítését sem lehet gazdaságtalanságra hivatkozással elutasítani. Ugyanakkor államháztartási hozzájárulásban a szolgáltatás nem részesül. Az Európai Unió jogrendszerében elsősorban a „közérdekű" (tágabb) értelmezéshez kapcsolódnak különböző jogintézmények és rendelkezések, amennyiben az állami támogatások szerepét igyekeznek kizárni, illetve a minimálisra szorítani - a versenyfeltételek e területre is történő kiterjesztése érdekében. Ezzel együtt, a közszolgáltatások körében többről van szó, mint az uniós követelmények teljesítéséről. Az elvárások ugyanis beágyazódnak a modem közigazgatás közfeladat-ellátásának rendszerébe, amit szubszidiárius jellegénél fogva az Unió közös joga, a dolog természeténél fogva, csak részlegesen fejezhet ki, noha annak természetével a szabályozás indirekten nagyon is számol.
A közszolgáltatások szervezésének kérdéseit a közigazgatás társadalompolitikai összefüggéseinek helyes értelmezése érdekében kell ismerni. A köztisztviselői tevékenység menedzserszemléletű felfogása a hivatali munkát mindig a külső környezetre vonatkoztatott célok és eredmények oldaláról szemléli. Bármely ágazatban is tevékenykedve, bizonyos átlátással minden kvalifikált közigazgatási szakembernek rendelkeznie szükséges, ami a kormányzati szakpolitikák érvényesítési eszközrendszerének fejlődését azok főbb alkalmazási területein jellemzi. Jegyzetünk ennek érdekében tekinti át a közfeladatok megszervezésének modelljeit (1), a közszolgáltatások megszervezésének aktuális rendszerét (2), a fontosabb közigazgatási funkciókat a közszolgáltatások megszervezésében (3), a közszolgáltatások gazdasági szabályozásának fő kérdéseit (4), valamint az Európai Unió kapcsolódó intézményeit (5).
Vissza