Közösségi kertek

Előszó

Részlet:
Bevezetés
Válságmenedzsmentet és válságkommunikációt tanítok egy budapesti főiskolán. 2008 őszén, az ingatlan- és tőzsdei válság kirobbanása idején, hallgatóim kérésére készítettem egy előadást az 1929-es nagy gazdasági világválságról. Érdekes, hogy mennyivel kifejezőbb az angol megnevezés: The Great Depression - a nagy depresszió. Nem csak a gazdaság ment tönkre: minden elszürkült, minden a legmélyebb depresszióba zuhant, az általános válság a jövőtlenséget, a kilátástalanságot jelentette. Négy éve még sokan próbálták összehasonlítani a két válságot - a régit és a mostanit. Keresték a párhuzamokat, de mára már nyilvánvaló, hogy jóval bonyolultabb a kép, ma egy teljesen új, sokkal összetettebb jelenséggel állunk szemben. Az elmúlt négy év abba az irányba mutat, hogy a válság állandósul; a cégeknek, szervezeteknek, közösségeknek az állandó bizonytalanságra kell felkészülniük; meg kell tanulnunk együtt élni a változással.
Még akkor, 2008-ban, az anyaggyűjtés során találtam rá a válságkertekre, a háborús városi mezőgazdaságra, a Szabadság és Győzelem kertekre. Lenyűgözött a gondolat és a szemlélet, hogy a nem is olyan távoli múltban létezett az önfelelősség ilyen magas fokú gyakorlata, és legfőképp az, hogy ezeknek a kerteknek a modern megfelelői ma is megvannak. A városi kertek nem csak az Ebenezer Howard által megálmodott és ma is létező kertvárosokban működnek, hanem például olyan óriásvárosokban, mint New York, London, Berlin vagy Tokió. Mára természetesen átalakultak a funkcióik - legfőképp közösségépítő szerepük és életminőség-javító hatásuk van, emellett sokat segítenek zöldebbé tenni a várost, megszámlálhatatlan haszonnal járnak művelőik és a környék számára. A 2009-ben kiadott könyvem, A városi tanya, sokkal inkább az egyén lehetőségeiről szól, egyéni megoldásokat mutat be, praktikákat, ötleteket vonultat fel. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt valamilyen módon folytatni kell, a „városi mezőgazdaság"-szemlélet továbbfejleszthető, városi-közösségi kerteket kell alapítani. Még akkor, 2009-ben elhatároztam, hogy elindítom a városi kertmozgalmat Magyarországon, valamilyen módon megkeresem a lehetőséget, hogy Budapesten is városi kertek alakuljanak. Ebben az időszakban sokat segített a Vodafone Főállású Angyal programja. E program lényege, hogy a pályázat nyertesei egy évig csak a társadalom érdekeit szolgáló elképzeléseik megvalósításának szentelhessék minden idejüket.
Az első pillanattól feltűnő volt a tudáshiány, a városi mezőgazdaság előkép nélkülisége, így egyre inkább a kertkultúra és a társadalom válságának kezdtem tekinteni a mára kialakult helyzetet. Az elmúlt húsz évben megszűnt a háztáji termelés, a magyar vidék egyik legmeghatározóbb haszonkerttípusa, helyette túlzottan teret nyert a pázsit és a tuja, már különlegessé vált, ha valaki Vissza