Közösség és művelődés

Fülszöveg

Csutak Vilmos nagy fejezetet írt be Sepsiszentgyörgyön működő, de sokkal szélesebb hatókörű két művelődési intézmény: a Székely Mikó Kollégium és Székely Nemzeti Múzeum történetébe. Bár mindkét intézmény elődeitől örökölte, tehát nem volt a szó eredeti értelmében alapító, az is tény, hogy azokat megtartva, továbbfejlesztve hagyományozta az utána következd nemzedékekre. Mindkét ma is működő intézmény magán viseli ilyenformán egykori nagyhírű rektor-igazgatójának, illetőleg igazgató-őrének markáns kézjegyét. S bár ideje nagy részét a nevelői és igazgatói teendők vették igénybe, a történetírásban is maradandót alkotott.
Mindennek ellenére Csutak Vilmos alakja kiesett közösségünk, a magyarság történeti tudatából: a nagy többség vagy semmit sem tud róla, vagy éppen csak hallotta a nevét. Ez a felismerés vezetett e kötet kiadásához, amelynek legfőbb célja, hogy felkeltse a társadalmi érdeklődést hasznos élete és értékes történelmi öröksége iránt. Ugyanakkor ez a könyv tisztelgés is... Tovább

Fülszöveg

Csutak Vilmos nagy fejezetet írt be Sepsiszentgyörgyön működő, de sokkal szélesebb hatókörű két művelődési intézmény: a Székely Mikó Kollégium és Székely Nemzeti Múzeum történetébe. Bár mindkét intézmény elődeitől örökölte, tehát nem volt a szó eredeti értelmében alapító, az is tény, hogy azokat megtartva, továbbfejlesztve hagyományozta az utána következd nemzedékekre. Mindkét ma is működő intézmény magán viseli ilyenformán egykori nagyhírű rektor-igazgatójának, illetőleg igazgató-őrének markáns kézjegyét. S bár ideje nagy részét a nevelői és igazgatói teendők vették igénybe, a történetírásban is maradandót alkotott.
Mindennek ellenére Csutak Vilmos alakja kiesett közösségünk, a magyarság történeti tudatából: a nagy többség vagy semmit sem tud róla, vagy éppen csak hallotta a nevét. Ez a felismerés vezetett e kötet kiadásához, amelynek legfőbb célja, hogy felkeltse a társadalmi érdeklődést hasznos élete és értékes történelmi öröksége iránt. Ugyanakkor ez a könyv tisztelgés is akart lenni a 125 éves Alma Mater előtt. Mert a kéziratot 1983-ban adta át gondozója a Kriterionnak, s 1984-ben a szerkesztő kiadásra ajánlotta. A cenzúra azonban kérlelhetetlen volt : „Kinyomtatását nem ajánlom" -üzenettel utasította el. Azóta várja azt a pillanatot, amely végre 1989 decemberében bekövetkezett. A kedvező irányú változásokat kihasználva, de lényeges változtatás nélkül, tehát eredeti formájában adjuk közre.
Egyed Ákos Vissza