Közös nyelven Ungon, Berken (dedikált példány)

Fülszöveg

"Nagyrészt rajtunk áll a (...) jövőt jelennél jobbá, szebbé tenni. ehhez pedig a lelkes jó példa, a nevelés s tanítás egyéb tényezőin kívül a gyermekek foglalkozásának hatékony befolyásolása, s így játékainak ismerete is szükséges" - írja 1903-ban közreadott tanulmányában Hathalmi Gabnay Ferenc, a magyarországi gyermekjátékkincs egyik neves gyűjtője. Kriston Vízi József a huszadik század elejének legfontosabb néprajzi játéktanulmányaiból (gyűjtésekből!) válogatott egy kötetnyit azzal a nem titkolt szándékkal, hogy e tudományos forrásmunkák révén (a szakemberek minél szélesebb körének segítése mellett) ihlető olvasmányt és példatárat is kínáljon a mai olvasó - szülő, pedagógus, stb. - számára. A népi gyermekjátékok gyűjtésének "hőskorát" idéző tanulmányok a budapesti gyerekek, különféle régiók és nemzetiségek gyerekeinek játékkultúráját egyaránt vizsgálták, és száz-százötven évvel ezelőtti Magyarországról hihetetlenül izgalmas, elfogulatlan "gyermeknézőpontú" képet hagytak ránk. A tanulmányok szerzői munkájuk végső értelmét is utódaikra, a huszonegyedik századi játékkutatókra-elméletírókra hagyományozták, amikor máig érvényesen megfogalmazták, hogy mi az, ami - jövőnket illetően - "nagyrészt rajtunk áll". Munkásságukra odafigyelni a játék dimenzióinak átváltozása és átértékelődése korában: ihlető élményt és nélkülözhetetlen szellemi tájékozódást jelent. Vissza