Közös műhely

Előszó

A művésztelep szervező bizottsága üléseinek évről évre témája: milyen programja legyen a nyári egy hónapnak, mennyire legyen kötött a vendégül látott művészek ideje? Mennyire legyenek fakultatívak az üzemi és termelőszövetkezeti látogatások, a környékre, Hortobágyra, Szabolcsba, Tiszahátra, Zemplénbe vagy Debrecenbe tervezett utak? A program kialakítását sok szempont behatárolja. A baráti országokból szinte mindig új emberek érkeznek, nekik meg kell mutatni az életünkre, munkánkra jellemző lényeges tájékozódási helyeket, pontokat, a természeti jellegzetességeket, különlegességeket, a csak itt található építészeti sajátosságokat, a dolgozó embereket stb. A hazai művészek jelentős része állandó tag, rendszeresen részt vesz a telepen. Közülük sokan jártak már a környéken, vagy éppen ebben az országrészben laknak. Tény azonban, hogy a művészi megismerés szempontjából nem, vagy nem elsősorban a jellegzetes turista útvonalak, helyek, látnivalók és látványosságok jönnek számításba. Tapasztalat bizonyítja, hogy az alkotókat elsősorban az eleven valóság, a mindennapi élet, a természet, a vegetáció ragadja meg. Ezért mindenek előtt a maga számtalan összetevőjével, látszólag jelentéktelen elemeivel, motívumaival kell megmutatni ezt a történelmi, emberi, társadalmi miliőt. Célszerű tehát - mert igény van rá - , hogy minél nagyobb lehetőséget biztosítsunk az alkotóknak, az emberekkel, üzemekkel, termelőszövetkezetekkel való közvetlen kapcsolat megteremtésére. A művészet tárgya az ember, innen fakad a legnagyobb élményanyag, ebből lehet témát meríteni. Vissza