Közös műhely

Előszó

1979 nyarán 16. alkalommal dolgoztak szervezett körülmények között festők és grafikusok Hajdúböszörményben. Az a festészeti hagyomány, melyet a század első felében a városunkban dolgozó művészek teremtettek, s amelyen a művésztelep is létrejött, most van kiteljesedőben, most kezd egyetemes emberi értékké válni. A több mint másfél évtized alatt maga a telep is hagyományokat teremtett, s ez önmagában is kötelez. A böszörményi műhely ma már nemcsak szervesen illeszkedik a mai magyar képzőművészeti életbe, hanem helye is egyre számon tartottabb. Nemzetközi kapcsolataink ápolásában pedig: missziót vállal és teljesít. A telep sajátos jellege, arculata mindinkább kirajzolódik.
Ez mindenekelőtt a telepre látogató festők, grafikusok munkáinak köszönhető. A hazai művészek közül elsősorban azok jönnek hozzánk, akik közel érzik magukat az Alföldhöz, akik az alföldi festészeti hagyományokon nőttek fel, akik ennek korszerű továbbgondolására vállalkoznak. Ebben az esztendőben 13 hazai, 8 szocialista országbeli és 2 finn vendége volt az alkotótelepnek. A művészek éltek a városunk nyújtotta lehetőségekkel, mint a telep zárókiállítása is mutatta, sok-sok kitűnő alkotás született, s ahogyan a vallomásokban is megfogalmazódott, élményekben gazdagon távoztak. A város közönsége is magáénak érezte a telepet, érdeklődő figyelemmel kísérte eseményeit, a hozzá kapcsolódó rendezvényeket. Vissza