Közoktatástan

Előszó

Az oktatás, miként a legtöbb országban, Magyarországon is - a kereskedelem és a vendéglátás után - a nemzetgazdaság legnagyobb létszámú ágazata. 360000 főt foglalkoztat, többet, mint az egész mezőgazdaság, vagy a gépipar és a vegyipar együttvéve.1 Ám az említett ágazat elsősorban nem nagysága miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem a modern társadalomban betöltött szerepe folytán. Ahogy Jacques Dolors, „A XXI. század oktatása" elnevezésű Nemzetközi Bizottság elnöke fogalmazott, „az oktatás a rendelkezésünkre álló egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy megformálhassuk a jövőt vagy, szerényebben fogalmazva, hogy hajónkat a kedvező áramlatokat követve és a zátonyokat lehetőleg elkerülve a jövő felé kormányozhassuk" Feltéve - érvelt J. Dolors -, hogy a fejlődésnek valóban a döntő tényezőjévé válik, továbbá képes alkalmazkodni a társadalmi-gazdasági változásokhoz, és a mások iránti nyitottsággal, egymás kölcsönös megértésével kapcsolatos értékeket terjeszt.
Nos, ennek a nagy létszámú és társadalmi befolyását alig túlbecsülhető komplex ágazatnak, a közoktatásnak a rendszerét - struktúráját, működési mechanizmusát és környezetét - mutatjuk be az itt következő fejezetekben.
Kissé részletesebben, szó lesz a rendszersajátosságokról, a közoktatás funkcióiról, intézményrendszeréről, demográfiai, társadalomszerkezeti és gazdasági összefüggésekről, oktatáspolitikai és - irányítási kérdésekről, külföldi oktatásirányítási modellekről, a feladatok, a hatáskörök és a felelősség megosztásról a közoktatásban az irányítás és az intézményi önállóság problémájáról, a tankötelezettségről és képzési kötelezettségről, az iskolaalapításról és a nem helyi önkormányzatok által fenntartott nevelési-oktatási intézményekről, a közoktatásban lehetséges jogorvoslatról, az oktatásfinanszírozásról, a rendszer eredményességéről és hatékonyságáról, a közoktatási intézmények alapító dokumentumairól és a szervezési feladatairól, a pedagógus tanügyigazgatási teendőiről, végül a magyar közoktatás jövőjéről. Vissza