Köznevelés 1945. július-december

Előszó

Részlet:
Lapunk indulásakor

A magból csíra lesz, a csírából fiatal hajtás, majd növény, mely virágzik, szirmait elhullatva, szárban elszáradva, gyökerében elrothadva elenyészik. Miért? Hova lett a naptól és földtől kapott ereje? Tudjátok hová? A magvak százaiban gyűjtötte fel, melyből néhány kikelve, újból virágzó növényként kél ki. Száz magból talán csak tíz kél ki, talán csak újból egy. Ez a természet világa örök rejtélyeivel.
Földünk növénytakarója sokféle. A napreáhatás, az éghajlat, a talajminőség - évmilliók munkája - más és más növényfoltokat termel ki. Hol örök zöld, hol fakó, hol sokszínű, de mindig élet van benne újból és újból.
Földünk embertakarója is ilyen. Sokszínű, a legkülönfélébb válfajokkal tarkított. S minden egyénnek, minden egyénekből alakuló társadalmi foltnak e földön más és más a jellege, az élete. Ezért szép.
S mintahogy a természet adottságai megszabják egy tájegység növényvilágát - megszabják az emberek világát is. A tájegység talajával, növényeivel, állataival - sőt utaival, házaival, közlekedési eszközeivel, táncaival, dalaival egy kis egyéni folt a föld felszínén. Ebben már benne van az is, hogy a tájhoz az ember is hozzátartozik testalkatával, színével, szokásaival, lelkületével, szellemével - művelődésével. Az emberi művelődés sokrétű és változatos. Minden egyénben, családban, nemzetben és népben más és más. A művelődés a nemzet egyik növénye. Vissza