Előszó
TOLDY FERENC.
Nehezünkre esik elnyomni a lelkesülés hangját, midőn arról a férfiúról szólunk, ki félszázadnál tovább szolgálta az irodalom szent ügyét. Ily lankadatlan szorgalom, kitartó...
Tovább
Előszó
TOLDY FERENC.
Nehezünkre esik elnyomni a lelkesülés hangját, midőn arról a férfiúról szólunk, ki félszázadnál tovább szolgálta az irodalom szent ügyét. Ily lankadatlan szorgalom, kitartó munkásság még akkor is tiszteletet érdemelne, ha nagy eredményeket nem mutathatna is fel; de Toldy munkássága nem volt sikertelen, ő elérte azt, a mire törekedett, és senki sincs, kinek a magyar irodalomtörténet oly sokat köszönhetne, mint neki. Ismételjük tehát, hogy nehezünkre esik róla szóltunkban elnyomni lelkesedésünket, de el kell nyomnunk, mert nem dicsőítő beszédet, hanem kritikát akarunk irni, ennek hangja pedig nem lehet a lelkesedés hangja.
Toldy (előbb Schedel) Ferenc 1805. aug. 10-dikén született Budán. Szülei Schedel Ferenc postatiszt és Thalherr Jozefa voltak. Tanulmányait hétéves korában a pesti nemzeti iskolában kezdte meg, a gymnasiumot pedig Cegléden, hova magyar szóra küldték. A hároméves bölcseleti tanfolyamot 1819-1822. a pesti egyetemen végezte, s ezalatt 1821-ben a „Szépliteratúrai Ajándék"-ban egy fordítással az irodalom terén is fellépett; megismerkedett Virág Benedekkel, Horvát Istvánnal, Kazinczyval, Vitkovicscsal, Kisfaludy Károlylyal, Döbrenteivel, s 1822-ben kiadta első önálló, bár nem eredeti munkáját. Az orvosi pályára szánván el magát, a bölcseleti tanulmányok végeztével beiratkozott a pesti egyetemen az orvosi tanfolyamra, melyet 1827-ben végzett el. Két év múlva elnyerte az orvostudori oklevelet, és további kiképeztetése végett külföldi útra indult; egy telet Berlinben töltött, hol a hires orvostanárokon kivül Hegelt is hallgatta, Hufeland, Osann és Hecker házánál pedig rendes látogató volt, sőt az „Englisches Haus"-ban előadást is tartott a magyar nyelv alkotásáról. Bejárván azután Francia- és Angolország, Schweiz és Olaszhon egy részét, 1830 őszén haza érkezett, s neve akkor már szép számú müvei által ismeretes lévén, a megalakult akadémia rendes tagjává választotta. Ugyanezen intézet kebelében a következő évben magára vállalta a segédjegyzői és levéltárnoki tisztet, melyet később a titkársággal cserélt fel.
Vissza