Előszó
Részlet a kötetből:
CSILLAGHULLÁS.
Elgyötört magyarra nagy éjszaka szállott,
Sötétbe vont várost, pusztát és falut.
Régi dicsőségről szőve hiú álmot,
Nemes, polgár, jobbágy mind, mind...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
CSILLAGHULLÁS.
Elgyötört magyarra nagy éjszaka szállott,
Sötétbe vont várost, pusztát és falut.
Régi dicsőségről szőve hiú álmot,
Nemes, polgár, jobbágy mind, mind elaludt.
Fenn az égibolton hiába világolt
Csillag-milliókból fény-diadalút,
Úgy látszott: a nemzet, város, falu, puszta
Magát lassan-lassan halálba alussza.
Néha mégis, hunyó pásztortüzek mellett
Egy-egy könnyü alvó álmából ijed:
„Nézze öregbojtár!... Látja-e kegyelmed?
Csuda csillaghullás, soha még ilyet!"
Az öregbojtárban megáll a lehellet,
Földre sziporkáznak csillagfény ivek...
Úgy érzi, úgy mondja: „égi magvetés ez,
Valamikor ebből gyönyörű termés lesz."
Vissza