Közigazgatási reformok keleten és nyugaton

Előszó

A berlini fal lebontása 1989-ben megteremtette annak lehetőségét, hogy a közép- és kelet-európai országok ismét bekapcsolódhassanak Európa politikai és gazdasági fejlődésének fő áramába. Ebben a folyamatban fontos lépést jelentettek az Európai Unió (EU) és a közép-kelet-európai országok között az 1990-es években megkötött társulási szerződések. Ezek a társulási szerződések a politikai területek széles körét ölelték fel, és nemcsak a kormányzat és a politika szintjén tettek szükségessé megfelelő változtatásokat, hanem az állami-, üzleti- és magánélet sok területén is. Az egyezmények által szükségessé vált reformok óriási kihívást jelentenek a posztkommunista országok számára. A vasfüggöny lebontása után hat évvel Európa további egységesítésének kilátásai nem túl biztatóak, különösen ami az EU belső fejlődését illeti. A közép- és kelet-európai országoknak az Európai Unióba való integrálódásának folyamata azonban kellőképpen előrehaladt, és valószínű, hogy a csatlakozásról folytatott tárgyalások 1997 második felében meg fognak kezdődni.
Mi az államigazgatás és a public management szerepe az integráció folyamatában? A hatékony és eredményes közigazgatási rendszer elengedhetetlen feltétele a piacgazdaságban folyó gazdasági tevékenységek következetes megvalósításának, következésképpen alapvető előfeltétele a gazdasági prosperitásnak is. Sok közép-kelet-európai ország közigazgatási rendszerének reformját az államigazgatásnak a gazdasági rendszerben betöltött szerepének átértékelésével kezdte, és alapvető változásokat vezetett be a közigazgatási rendszer működésébe. Ez azonban nem járt problémák nélkül. A nyugati szakértők, tudósok és kutatók segítsége hozzájárult az ezen a területen tapasztalható szakértelem és tapasztalathiány legyőzéséhez.
A közigazgatás a korábbi rendszerben a közép-kelet-európai országokban nem tudott igazán tudományágként kibontakozni. A tanulmányok főként a közigazgatás jogi és gazdasági szempontjaira korlátozódtak. 1989 után sok új program jött létre ennek a hiánynak a leküzdésére. Az újonnan alakult iskolák, intézmények és programok a korábbiakhoz képest eltéréseket mutatnak az oktatási programban (egyetemi tanulmányok, posztgraduális tanulmányok, továbbképzés, szakirányú tanfolyamok stb.), az intézmények típusában (állami, független) és az intézmények fejlődésében (a meglévő tanszékek átalakításával létrejött új tanszékek, pl. politikatudomány, társadalomtudományok, közgazdaságtan, jog stb.). Ebben a folyamatban közös szükségletek és problémák merültek fel. Sok intézményben hiányzik a tanterv fejlesztéséhez szükséges tapasztalat, hiány van szakképzett oktatókból, az átmenetnek ebben a nehéz időszakában nem állnak rendelkezésre a szükséges tananyagok. Ehhez az Európa Tanács, az OECD és az UNDP által támogatott nyugati iskolák, egyetemek és intézmények nagyon értékes segítséget nyújtottak. Egyes nyugati kormányok és politikai intézmények szintén részt vettek a segítségnyújtási programban. Vissza