Előszó
Valamennyiünkkel megesett már, hogy a hófehér papírlappal vagy az üresen villogó képernyővel kellett farkasszemet néznie, miközben vészesen közeledett a dolgozat - cikk, tanulmány, házi dolgozat jelentés, beszámoló - leadási határideje. Az sem ritka az egyetemi polgárok életében, hogy - ki kell állniuk a nyilvánosság - a csoport, a vizsgáztató, az auditóriumban ülök, a vitakör - elé, elmondani a véleményüket, közölni kutatásaik vagy tanulmányaik eredményét úgy, hogy mások elfogadják, vagy legalábbis meghallgassák. Sovány vigasz, hogy e kihívással már évezredek óta szembenéznek a tanulók és a tanítók. Az újat alkotás, az írás, a megszólalás nehézségei, buktatói, "trükkjei" és technikái már régóta foglalkoztatják az alkotó embereket. Akár írásban, akár szóban fejezzük ki azt, amit a világról megtudtunk, mindenképpen párbeszédben veszünk részt, még ha e párbeszéd sokszor hallgatólagos is. A kommunikáció mindig interaktív. Senki sem magányos sziget: az előadóval szemben mindig ott \annak a hallgatók, az íróval szemben az olvasók. Hogyan beszéljünk, hogy meghallgassanak? Hogyan írjunk, hogy megértsenek? Hogyan hallgassunk, hogy másokat megérthessünk? E jegyzet célja, hogy választ találjon ezekre a mindenkit izgató - és egyáltalán nem könnyű - kérdésekre. Nem általában a kommunikációval foglalkozunk, hanem a tudományos-szakmai kommunikáció módszereiből, technikáiból szeretnénk annyit megismertetni az Olvasóval, amennyit a terjedelmi korlátok engednek. Ha fontos egy bankárnak, hogy értsen a regresszió számításhoz, fontos az is, hogy megértesse magát az ügyfelekkel. A marketingsikerek sem függetlenek attól, hogy miként forgatjuk a szót, mint ahogyan a vezetői érvényesülés is elképzelhetetlen anélkül, hogy világosan beszélnénk partnereinkkel, munkatársainkkal, feletteseinkkel. Nem mindegy, miként írunk meg egy jelentést a kormányhivatalban, vagy mennyire meggyőző a közgyűlési beszámoló a részvényesek számára. A közgazdászhivatásra való felkészülés közben - a szaktudás megszerzése mellett - a korábbiaknál jóval nagyobb gondot kell fordítanunk a kommunikálni tudásra is. Legtöbb időnk a kommunikációs készségek fejlesztésére az egyetemen van, és itt a legkisebb a kockázata annak, ha elrontunk valamit. Használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket, s ne csak szakmai ismereteinket gyarapítsuk, hanem, írásunkat és beszédünket is csiszoljuk! A jegyzet célja, hogy némi támpontot nyújtson ehhez. Azokkal a kommunikációs problémákkal foglalkozunk elsősorban, amelyeknek a legnagyobb a jelentőségük az egyetemi pályafutás során. Hogyan írjunk tudományos dolgozatot? Miként idézzünk? Hogyan hivatkozzunk? Hogyan kezdjünk el egy előadást? Hogyan küzdjük le lámpalázunkat? Hogyan szelídítsük meg kellemetlen vitapartnerünket? Aligha végzi el az egyetemet \alaki anélkül, hogy ne szembesülne a fenti dilemmákkal. Nem foglalkozunk azonban olyan kérdésekkel, amelyek az egyetem falai között kevésbé fontosak, vagy kevésbé gyakran fordulnak elő. Az idő szorításában és tapasztalataink hézagossága miatt nem törekedhettünk teljességre. Nagyon sok fontos kommunikációs ismeret van, amit az Olvasó hiába keres ebben a jegyzetben. A hivatkozásokban szereplő irodalom és a fejezetek végén közölt ajánlott irodalom tanulmányozása azonban néhányat talán eltüntet a fehér foltok közül, és közben elsősorban a "kezdők", a diákok gondjait tartottuk szem előtt, de ez - reméljük - nem jelenti azt, hogy a felnőtt közgazdász ne forgathatná haszonnal a kötetet. Tisztában vagyunk a munka hiányosságaival. Első próbálkozásnak tekintjük e jegyzetet, hiszen - tudomásunk szerint - magyar nyelven nem adtak ki még eddig a közgazdászok szakmai kommunikációjáról szóló kötetet, legalábbis hasonló tematikájút nem. A jegyzetben saját tapasztalatainkat igyekeztünk összegezni. Nem állíthatjuk, hogy a javasolt megoldások egyedül üdvözítők, csak azt, hogy a saját szakmai munkánkban beváltak. Szívesen vesszük az Olvasó észrevételeit és kritikáját. Abban reménykedünk, hogy a jövőben - az Olvasók tanácsait, javaslatait megfogadva - még egyszer nekirugaszkodhatunk e feladatnak.
Vissza