Középszinten a történelemben

Előszó

1891 szeptemberének első felében levél érkezett Losoncról Horpácsra, az országosan ismert genealógus-történészhez: Nagy Ivánhoz, aki ez időben a Nógrád Megyei Múzeumi Társulat élén a megyei múzeum létrehozásán fáradozott, és megyéje történetének megírásával foglalkozott. A levél feladója Nagy Ivánnak régi-régi ismerőse, a megyei törvényszék hajdani elnöke: Frideczky Lajos volt. A nyugalmazott köztisztviselő életének alkonyához közeledett, és most a birtokában lévő történeti dokumentumok közül ajánlotta fel a közérdekűeket a megyei múzeum számára. Nagy szinte postafordultával válaszolt: "A kijegyzett iratokat nagyon szívesen várom és vesszük, és azokat, ha lehet, egybe fogom köttetni, hogy nevedet viselje a gyűjtemény. A képekre a névjegyek felragasztatnak... Az iratokat - kérlek, küldjed egyenest hozzám; de vágyva várom a Tereske történetére vonatkozó és a régibb dolgokat is, hogy azokat még Nógrád történelméhez is felhasználhassam." Szeptember 30-án Nagy már Frideczky újabb levelét és a tőle kapott első küldeményt igazolhatta vissza, az utóbbiakat ,,igen is beválóknak" ítélve, mert „mind publico-politicai acták azok". Egyidejűleg megismételte az iratok egybeköttetésére vonatkozó szándékát, kivéve a Martinovicsot illető dokumentumot, amelyet ,,tartósabb kezelhetés végett" külön kötetbe kívánt befűzetni. Végül sürgette ,,a Vármegye történetéhez is adatokat szolgáltató Tereskei okmányok" megküldését. Frideczky a következő alkalommal öt darab oklevelet juttatott el Nagyhoz, mégpedig egy szivartárca kíséretében, amelynek a hagyomány által fenntartott, egy bizonyos pappal kapcsolatos históriáját is lejegyezte. A múzeum fáradhatatlan szervezőjének unszolására újabb leveleket ígért; előzetesen azonban megjelölte tárgyukat is, mert attól tartott, hogy Nagy esetleg érdekteleneknek ítéli őket. De Nagy megnyugtatta őt, hogy a szóban forgó iratok, akárcsak a már beérkezett szivartárca és a toll, „a legnagyobb mértékben Múzeumunkba valók"; majd hitvallásszerűen leszögezte, hogy ,,minden, ami főleg írásból áll, csak hadd jöjjön! és egyéb, akár kegyeleti, akár történeti. Kegyeleti? hisz épen arra van e nemzedéknek szüksége, mert ez ma már vajmi kevés". Biztatta hát Frideczkyt: ,,csak válogasd, ami van, s küldjed, hiúságról szó sem lehet a Te állásodban; nem hiúság, de hazafiúi lelki kötelesség ez; aki pedig nem teszi, az nem hiú, de haszontalan lény." Nyomatékul még hozzáfűzte: ,,Tudom, sejted, mennyi fáradságomba kerül embereimet üsztökélni, hogy nyélbe üthessem ezen intézményt. A közöny, a gyomor-imádás ezen zülledékes korszakában nehéz dolog kötelességérző lényeket találni, nagyon kevés van már és kevés terem is." Vissza