Középkori romkert

Előszó

Nemcsak a székesfehérvári, de a magyar műemlékek sorában is kiemelkedő jelentősége van a középkori királyi bazilika maradványainak. A magyar történelem a budai vár kivételével egyetlen épületet nem ismer, amely eseményekben, jelentőségében a bazilikához hasonlítható lenne. Öt évszázadon át - István királytól a török hódításig - a középkori magyar állam legfontosabb, legszentebb helye, ahol királyainkat koronázták és eltemették, ahol az államalapító, egész történelmünk során különlegesen tisztelt István király hamvai nyugodtak, ahol a koronát, a felségjelvényeket őrizték a királyi kincstárral és az ország levéltárával együtt. Történeti fontosságánál semmivel sem volt csekélyebb művészi értéke, díszítéseinek, berendezéseinek gazdagsága.
A magyar történelmi múlt e kimagasló értékéből csak romok maradtak reánk. Székesfehérvár 1601. évi ostromának esett áldozatul, a város bevételekor a lőporraktárnak használt templom felrobbant. Hatalmas romjai a XVII. század végén még többé-kevésbé álltak, egyes kápolnáit a XVIII. század végéig használták. Maradványai 1800 körül, a püspöki palota építkezésének idején tűntek el a föld felszínéről. Alig ötven év múlta, 1848 őszén már a régészet eszközeivel kellett megmaradt nyomait felkutatni: ekkor bukkantak rá - kútásás közben - III. Béla és felesége sírjaira. A Magyar Nemzeti Múzeum őre, Érdy János végezte az első ásatásokat december 8-16 kzött, aki a két vörösmárvány koporsó mellett további hármat tárt fel. Az első, félbeszakadt ásatás után a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére Henszlmann Imre három ízben végzett kutatást a bazilika területén, 1862-ben, 1874-ben és 1882-ben. A három ásatás a bazilikának mintegy háromnegyed részét feltárta és napvilágra hozta a vele összefüggésbe hozható épületrészeket is. Többek közt Mátyás király sírkápolnáját. Az ásatási technika fejletlensége következtében azonban a felmerülő kérdések jelentős része tisztázatlan maradt, sőt Henszlmann megállapításainak egy része is idővel tarthatatlanná vált. A Műemlékek Országos Bizottsága 1936/37-ben ismét feltárta a bazilikát, és az előkerült romokat az ásatás befejezése után konzerváltatta. 1969/70-ben, amikor a konzerválás megújítása vált szükségessé, újabb feltárás hozta felszínre az okat a részleteket - István király kriptáját, a trón helyét -, amelyeket a korábbi ásatások nem találtak meg. A jelenlegi bemutatás - az utolsó ásatás eredményei alapján - továbbra sem tekinthető véglegesnek. A bazilika déli hajóját a Szabadság térről a Népköztársaság útra kivezető utca fedi, északi hajójának legszebben megmaradt része a püspökkert alatt fekszik, nyugati homlokzata a bejárattal és a két hatalmas torony alapfalaival a püspöki palota alatt várja a megfelelő feltárást és a bemutatást. Vissza