Középkori olvasókönyv

Előszó

Részlet a könyvből:

"Iványi István városmonográfiájában arról ad hírt, hogy nemcsak Szabadka legrégibb (1391. évi) említésének dokumentuma, de néhány később keletkezett középkori írásos emlékünk sem tünteti fel városunkat kedvezőbb megvilágításban.
Az 1391. május 7-én kibocsátott oklevél tanúsága szerint Losonczi István macsói bán, Bodrog vármegye ispánja a vármegyében elszaporodott tolvajok és gonosztevők megfékezésére közgyűlést tartott, s egy Zabatkainak (Zabotkainak?) mondott Ágoston tolvajról (furem Agustinum...) is ítélkeznek. Rajta kívül se szeri, se száma a bűncselekmények, a jogtalanságok elkövetőinek. A tolvajokat, útonállókat, rablókat, gyilkosokat és más gonosztevőket az előírt büntetés kiszabása végett jegyzékbe veszik. Ha közülük valaki az igazságszolgáltatás színe elől távol marad, fejvesztésre és mindennemű birtokai, javai elvesztésére ítélik. „Hogy pedig a gonosztevők száma ne növekedjék - bárcsak egészen kiirtatnának az országból! - megbízást adunk arra, hogy bárhol és bárkinél, akár várakban és városokban, akár szabad királyi és királynői helységekben vagy nemesi birtokokon ezen fent írt gonosztevőket vagy közülük egyenként bármelyiket bárki és bárhol fölleli, ezentúl mindenki fölhatalmazást nyer, hogy őket megölje, fölakassza, vagy bármilyen kínzásnak alávesse, javaikat és bárminemű dolgaikat magának megszerezze és megtartsa. A fent írtak nemzetségéből vagy rokonságából soha senki semmiféle pert nem indíthat azok megölése és holmijaiknak elvétele miatt azokkal szemben, akik őket megölik. Ezenfelül mindenki, akár nemes ember, vagy bármilyen más állású legyen, ugyanazon büntetésnek teszi ki magát, ha a fent írt gonosztevőket befogadja" - szól a szigorú ítélethozatal (Magyar Országos Levéltár, DL 78060. Kapocs Nándor fordítása). Az 1428. évi oklevélben (amelyben Szabadkát már mezővárosként említik) a kalocsai káptalan értesíti Zsigmond királyt, hogy a szabadkaiakat a Töttös László birtokain okozott károkért megintette (Magyar Országos Levéltár, DL 80188). Ugyanis Kathai Mihálynak, a jászok és kunok bírájának Szabadkára helyezett tisztviselői és népei a Duna közelében levő néhány településen garázdálkodtak, és az összes háziállatot elhajtották. A kalocsai káptalan tudósítása és fenyegetése egyáltalán nem félemlítette meg a szabadkaiakat, mert sok évtizeden át továbbra is hatalmaskodnak, rémületben tartják a távolabbi helységek birtokosait és jobbágyait. Az 1429. évi oklevélből (Magyar Országos Levéltár, DL 12168) a szabadkai királyi hospesek (telepes jövevények) és lakosok, másfelől a vastoroki népek és jobbágyok között kölcsönösen elkövetett gaztettekről (fosztogatás, rablás, akasztás, verekedés, marhaelhajtás és más gonosztett) értesülhetünk." Vissza