Középkori magyar inkvizició

Előszó

Sokat váratott magára a "Magyar Történelmi Tanulmánysorozat" második műve: közel öt esztendő telt el Padányi Viktor, Dentumagyariá-jának megjelenése óta. Az eltelt idő alatt részben nem adódott megfelelő tanulmány, másfelől, és főleg, a mostoha anyagi körülmények nem tették lehetővé egy ilyen terjedelmes munka kiadását.
Az ünnepi köntösbe öltöztetett mű, melyet az emigráns olvasóközönség kezébe helyezek, nem csak terjedelménél, hanem tartalmánál fogva is tekintélyes és kiváló. szerzője Dr. Fehér M. Jenő, alapos tudományos felkészültséggel és rendkívüli adottságokkal dolgozta fel, a magyar történelem ezt a korszakát (1220-1520), főleg vallás és kultúrtörténeti szempontokból. A könyv címe nem fedi a valóságot. Az inkvizíció szó, a nyugati hitvédelmi bizottságok sokszor kegyetlen ítéleteit idézik elő az olvasó emlékébe. A könyv főleg, a mint forrásmunka még ki nem adott, "Kassai kódex"-ben közzétett sámánperek jegyzőkönyvein keresztül világítja meg a magyar ősmúltat. Háromszáz év kultúrtörténetének keresztmetszete a könyv, de keleti vonatkozásai jóval megelőzik a honfoglalás korát. Vissza

Fülszöveg

Az 1945-től haláláig (1978) hazájától távol élni kényszerült szerző kötete hiánypótló mű, amely nemcsak lebilincselően érdekes, de nagyon tanulságos is, mivel egy fénycsóvát vet arra, hogyan emésztődtek el nagy értékű, ősi kincseink, forrásaink, miközben maga a magyarság egy része is széjjelszóródott a világban. De tanulságos ez a könyv azért is, mert tetten érhetjük benne és általa a hivatalos tudomány nem ritkán alkalmazott módszerét, amikor valakit vagy úgy szorítanak félre, hogy aláássák a hitelét, vagy úgy, hogy egyszerűen agyonhallgatják. Vagy együtt mindkettőt.
Fehér Mátyás Jenő jelen kötetének gerincét az általa Kassai kódexnek nevezett, eredetijében elveszett forrásmunka alkotja, amelynek a Liber Inquisitorum c. része 289 perjegyzőkönyvét tartalmazta, amelyből 83 magyar mágusok (táltosok) ellen lefolytatott vizsgálatokról szól. A jegyzőkönyvek 1227-1498 közötti időszakban készültek. "Nyolcvanhárom per anyaga elegendő az egész ősmagyar hitvilág rekonstruálására, ... de akár forradalmasíthatja is a tudomány eddigi álláspontját." (Schram F.) Sajnos, nemcsak az őseredeti latin szövegek vesztek el, hanem a róluk készített későközépkori kivonatolt másolatok is kallódnak valahol, ha még megvannak (bár 1944-ben fényképfelvételek is készültek róluk!).
A kötet először 1968-ban látott napvilágot Argentínában s könyvritkaság lett. A mostani kiadáshoz Bakay Kornél írt előszót. Vissza