Középiskolai földrajzi atlasz

Előszó

Az északi csillagos ég képe átnyulik az egyenlítőn túl addig, a hol még az ekliptikának, a ferdén fekvő körnek legdélibb részei is láthatók. Figyelembe veendő, hogy a kép közepétől a széléig a mérték növekszik, különösen az egyenlítőn túl igen jelentékenyen; az egyenlítőnél már kétszer akkora, mint a sarknál. A mérték ilyetén növekvése nélkül a kisebb, a sarkot metsző ferdén fekvő kör az ekliptikával konczentrikus lenne. Ezen a körön két kis háromszög látható, a melyek azt jelzik, hogy hol volt az ég sarka a piramisok építése idejében (körülbelül 3000 Kr. e.) és Nagy Sándor korában.Tudvalevőleg az ég sarka helyét változtatja és mintegy 26,000 év alatt írja le ezen körutat az ekliptika sarka körül. A kos jelétől kezdve az egyenlítőn, valamint 'az ekliptikán a fokokat (tehát a rektaszczenziót és a hosszúságot) nyugatról kelet felé számítjuk. Mivel pedig a kos jele az ekliptikán mindig visszafelé megy, az álló csillagok rektaszczenziója és hosszúsága lassú változásnak van alávetve. Az északi csillagos ég képe mint az éggömb belseje van feltüntetve; ezért a rektaszczenziót jelző számok jobbról balra növekszenek, míg a földgömbökön megfordítva balról jobbra nagyobbodnak.
A naprendszert ábrázoló képen a bolygók útja úgy van ábrázolva, mintha felülről néznők; itt a föld is a bolygók közt van ábrázolva. A középen van a nap, e körül konczentrikus körökként vannak ábrázolva a bolygók útjai. Ezen vonalak (ellipszisek) a köralaktól alig különböznek; ellenben a konczentrikus körökhöz képest meglehetősen jelentékeny exczentriczitást tüntetnek föl. Ez különböző csillagoknál különböző. A nagyobb bolygók útjában az a darab, a melyet egy földév alatt futnak be, vastagabb vonallal van jelezve. Minél távolabb van valamely bolygó a földtől, annál rövidebb a vastagra vont pályarész, azzal annál lassúbb a mozgása. Sokkal nagyobb az exczentriczitás az üstökösök pályájánál; ezek útja tehát nagyon is eltér a kör alakjától. Különösen hosszúra nyúló az 1680-iki üstökös útja. Vissza