Közép-európai fürdőhelyek

Előszó

Az embert valami atavisztikus vonzódás köti a vízhez. Talán génjei emlékeznek az élet bölcsőjére, az egykori tengerre, hiszen táplálkozásának fontos alkotórésze a só, ugyanakkor szárazföldi létének immár megváltoztathatatlan ténye, hogy szomját csak édesvízzel olthatja. Élete a víz nélkül elképzelhetetlen... A nyugodtan hullámzó vízfelület az emberi kedélyállapotra különösen megnyugtató hatással van. Nem véletlenül vésték Széchenyi balatonfüredi szobrára következő gondolatát: "Munkafáradt ember, ha a Balaton tükrére tekint, új életkedvet érez ereiben csörgedezni!" De nem csak a vízfelület, a mozgó víz, a patakok, a csermelyek, a források látványa hat az emberi lélekre, hanem a víz tapintása, a fürdés, a tiszta víz varázsa, a megtisztulás érzése stb. A víz simogat, a víz megvéd, meggyógyít. A Kárpát-medence, a történelmi Magyarország különleges adottságokkal rendelkezik a fürdőkultúra alapjául szolgáló gyógy- és hévizek terén. Az e tájon megtelepedő népek változó mértékben, de mindig igyekeztek hasznosítani az általuk vagy elődeik által fellelt forrásokat, természetes úton felszínre bukkanó meleg vizeket. A mindenkori fürdőkultúra kapcsolódott a legendákhoz, a hiedelmekhez, a vallási szokásokhoz, s sokszínű hagyományt teremtve gazdagította a fürdőhelyek életét. A Monarchia békésebb évtizedei alatt a közép-európai fürdőélet sajátos hangulatot alakított ki, amelynek az ausztriai, a németországi felkapottabb fürdőhelyek ugyanúgy részesei voltak, mint csehországi vagy éppen erdélyi társaik. Ez a sajátosság nem csupán az építészeti megoldásokban jelentkezett, hanem a fürdőhelyeken megforduló tehetősebb polgárság életszemléletében is. Ezek a fürdők soha nem a szigorú erkölcs és a komor életvitel színterei voltak, itt az emberek gyógyulásra és boldogságra vágytak. Vissza