Fülszöveg
Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a különféle áldatlan események és katasztrófák okait leegyszerűsítve, és főleg úgy határozzuk meg, hogy magunkat teljes mértékben kivonjuk bármiféle bűnrészességből. Nem, mondogatják sokan, a "Masaryk-követő demokraták", ehhez vagy ahhoz semmi közük nem volt, Csehszlovákia "a demokrácia szigete" volt Közép-Európában, s a legtisztább szándékai voltak, gondoljunk csak vissza arra, hogy mit mondott Masaryk vagy Benes erről vagy amarról a kérdésről.
De azt, hogy Csehszlovákia- eltérően a régi Monarchiától, a népek állítólagos börtönétől, a valóságban egy olyan államalakulattól, amely soha semmiféle drasztikus politikai vagy társadalmi változtatásokkal nem kísérelte meg, hogy a sokféle nemzet keverékéből homogén országot teremtsen - drasztikusan beleavatkozott a magyarok sorsába, azt ma senki nem ismeri be. Éppen úgy, ahogy vissza kell utasítanunk, ha valamely magyar történész Ausztria-Magyarország szétesésének bűnét teljes egészében a csehekre...
Tovább
Fülszöveg
Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a különféle áldatlan események és katasztrófák okait leegyszerűsítve, és főleg úgy határozzuk meg, hogy magunkat teljes mértékben kivonjuk bármiféle bűnrészességből. Nem, mondogatják sokan, a "Masaryk-követő demokraták", ehhez vagy ahhoz semmi közük nem volt, Csehszlovákia "a demokrácia szigete" volt Közép-Európában, s a legtisztább szándékai voltak, gondoljunk csak vissza arra, hogy mit mondott Masaryk vagy Benes erről vagy amarról a kérdésről.
De azt, hogy Csehszlovákia- eltérően a régi Monarchiától, a népek állítólagos börtönétől, a valóságban egy olyan államalakulattól, amely soha semmiféle drasztikus politikai vagy társadalmi változtatásokkal nem kísérelte meg, hogy a sokféle nemzet keverékéből homogén országot teremtsen - drasztikusan beleavatkozott a magyarok sorsába, azt ma senki nem ismeri be. Éppen úgy, ahogy vissza kell utasítanunk, ha valamely magyar történész Ausztria-Magyarország szétesésének bűnét teljes egészében a csehekre hárítaná, meg kell próbálnunk meghatározni a magyarok konkrét bűnrészességét is a Monarchia bukásában, másfelől el kell ismernünk azt, hogy nekünk is részünk van a magyar nemzet tragédiáinak sorában, amelyek a mai napig tartanak.
Részlet a VIII. fejezetből: Szomszédaink - elsősorban a magyarok
Prága 1618-ban
A könyv címlapját és előzékeit egy régi, 1640 körül készült rézmetszet díszíti. Első pillantásra idilli képet mutat. A prágai vár kertjében szarvasok legelésznek, a levegőben madarak röpködnek, s a várlépcsőn gyalogosok sétálnak. Ha azonban figyelmesen megnézzük a vedutát, észrevesszük, hogy a vár tövében egy ember fekszik a füvön, egy másik pedig - jobb kezében fogva kalapját - éppen esik ki az ablakon. S ha még tüzetesebben megnézzük a képet, láthatjuk, hogy nem véletlen baleset folytán esik, hanem kidobják az ablakon. Az úgynevezett harmadik prágai defenesztráció pillanatát örökítette meg az ismeretlen szerző! Martinicz és Slavata kormányzók, valamint Fabricius írnok a prágai vár egyik ablakából való kihajításának vagyunk szemtanúi. Az esemény 1618. május 23-án történt, s ezt a harmincéves háború kitörése jelképes pillanatának szokták tartani.
Vissza