Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében

Fülszöveg

Amikor 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, úgy tűnt hamarosan uralmuk alá hajtják egész Kelet-Európát. Azonban 1456-ban Belgrádnál a Hunyadi János - Kapisztrán Szent János vezette keresztes seregek súlyos vereséget mértek a szultánra. Ezt követően 70 évig nem volt tőrök támadás ebben az irányban. 1521- ben I. Szulejmán szultán elfoglalta Belgrádot és ezzel új offenzíva vette kezdetét. 1526-ban a mohácsi csatában elesett II. Lajos magyar-cseh király és ezzel megszűnt az önálló magyar királyság. 1529-ben és 1532-ben Bécset vették a törökök ostrom alá. 1541-ben Buda elfoglalásával Magyarország jelentős része török fennhatóság alá került.
De nemcsak a Magyarországhoz szorosan kötődő területek kerültek veszélybe, hanem Csehország és a törökkel szövetséges krimi tatárok révén Lengyelország is. Magyarország déli részeinek és Horvátországnak török megszállása révén az osztrák tartományok is (Karintia, Krajna, Stájerország) közvetlen támadásoknak voltak kitéve, sőt még Észak-Itália egyes részei is. Ily módon a török veszély Kelet és Közép-Európa jelentősebb országait fenyegette. Az ellene való küzdelem ezért közös érdeknek tűnt.
2003 novemberében Szegeden került sor egy konferencia megrendezésére, amely a fentebbieket figyelembe véve lengyel, szlovák és magyar történészek részvételével tekintette át a török elleni harc kérdését a 16. század első felében. A tárgyalt kérdések elsősorban arra keresték a választ, hogy milyen érdekek, alkalmi szövetségek, családi kapcsolatok vezérelték az egyes országok uralkodóit, milyen szerepet játszott a Jagelló- és a Habsburg-család, továbbá milyen integráló-finanszírozó szerepe volt a Szentszéknek és a egyáltalán a katolikus egyháznak ebben az időszakban. Az itt közölt tanulmányok a konferencia kibővített anyagát tartalmazzák. Vissza