Közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban

Előszó

A székesfővárosi statisztikai hivatal közismert adataiból kiolvasható, hogy Budapest lakosságának kereken 46%-a egyszobás lakásban, 25%-a kétszobásban, 12%-a háromszobásban és 6%-a négyszobásban lakik; a fennmaradó 11% a négyszobásnál nagyobb lakásokban oszlik meg.
Egy másik adatsorozat a lakások aránylagos eloszlását mutatja: eszerint a budapesti lakások 53%-a egyszobás, 26%-a kétszobás, 11,6%-a háromszobás, és 5'2%-a négyszobás; a fennmaradó 4'2%-a a lakásoknak négyszobásnál nagyobb.
Végül egy harmadik adatsorozat: az egy szobára eső lakók száma (lakósűrűség) az egyszobás lakásokban 3'48, a kétszobás lakásokban 1'95, a háromszobás lakásokban 1'45, a négyszobásokban 1'19. Az átlagos lakósűrűség 2'13.
Ezekből az adatokból első rátekintésre megállapítható, hogy a lakáseloszlás a fővárosban alapvetően egészségtelen és miután a vidéki városokban a helyzet egészen hasonló, ez a kedvezőtlen állapot általánosítható az ország egész területére.
Nem lehet ugyanis természetesnek tartani azt, hogy Budapesten, amely nemcsak egy 14 milliós ország fővárosa, de egyben Középkelet-Európa metropolisa és amelyet fekvése, az európai útvonalhálózathoz viszonyított helyzete, ipara és kereskedelme a nyugati fővárosokéval vetélkedő kulturális színvonala és berendezkedései Európa egyik elitvárosává tesznek, a lakosság fele egyszobás és negyede kétszobás lakásokban lakjék és csak a fennmaradó negyede lakhasson háromszobás és ennél nagyobb lakásokban. Az oka ennek a helyzetnek nem írható teljes egészében a mindenkori gazdasági állapotok rovására, hanem jórészben arra, hogy nálunk a lakásalaprajzi kérdések nincsenek kellőleg kimunkálva, vagyis nincsenek meg azok a tervszerűen kialakított lakástípusok, amelyek a nagytömegek igényeinek megfelelnének. Vissza