Közelítések, távlatok

Fülszöveg

Halmai Tamás (1975, Pécs) irodalomkritikus, költő. A komlói Nagy László Gimnáziumban dolgozott magyartanárként; jelenleg szabadúszó irodalmár. Önálló kötete: Amsterdam blue (versek, prózák, József Attila Kör - L'Harmattan Kiadó, 2005). 2007-ben a Móricz Zsigmond irodaimi ösztöndíj segítette munkáját. További - verseket, esszéket s kritikákat tartalmazó - könyvei megjelenés előtt állnak. Pécs-Somogyban él.
A Közelítések, távlatok a szerző 1998 és 2006 között írt kritikai és metakritikai szövegeiből nyújt válogatást. Az esszéket, tanulmányokat közlő első ciklus mindenekelőtt a líraolvasás ezredfordulós kódjainak újraértésére tesz kísérletet. Modern és posztmodern költészeti alakulatokra nyitva horizontot; az esztétikai tapasztalat összetettségét igyekezvén szóra bírni; tankönyvírói módszertanokat elemezve; a populáris kultúra klasszikus hagyományokba ágyazottságával vetve számot. A líra- és prózakritikák a nevezett időszak jeles kiadványaira irányítanak elemző figyelmet. E két... Tovább

Fülszöveg

Halmai Tamás (1975, Pécs) irodalomkritikus, költő. A komlói Nagy László Gimnáziumban dolgozott magyartanárként; jelenleg szabadúszó irodalmár. Önálló kötete: Amsterdam blue (versek, prózák, József Attila Kör - L'Harmattan Kiadó, 2005). 2007-ben a Móricz Zsigmond irodaimi ösztöndíj segítette munkáját. További - verseket, esszéket s kritikákat tartalmazó - könyvei megjelenés előtt állnak. Pécs-Somogyban él.
A Közelítések, távlatok a szerző 1998 és 2006 között írt kritikai és metakritikai szövegeiből nyújt válogatást. Az esszéket, tanulmányokat közlő első ciklus mindenekelőtt a líraolvasás ezredfordulós kódjainak újraértésére tesz kísérletet. Modern és posztmodern költészeti alakulatokra nyitva horizontot; az esztétikai tapasztalat összetettségét igyekezvén szóra bírni; tankönyvírói módszertanokat elemezve; a populáris kultúra klasszikus hagyományokba ágyazottságával vetve számot. A líra- és prózakritikák a nevezett időszak jeles kiadványaira irányítanak elemző figyelmet. E két szövegblokkból a kortárs magyar irodalom ígéretes sokirányúságának, nyelvi-poétikai gazdagságának tapasztalata bontakozik ki. Két előadás-kritika vet számot a művészeti ágak közötti átjárás lehetőségeivel, a nyelv- és az előadó-művészetek közti párbeszéd változataival. A kötetet záró írás összefoglaló érvénnyel jelzi: nincs, még nem lehet mód az összefoglalásra. Önmagát írja ki a diskurzus rendjéből az a hermeneutikai igény, amely nem számol önnön örvendetes esendőségével: a folytonosan újraíródó kánonok a reflexív irodalmi beszédet is óhatatlanul a viszonylagosság, az időbeliség, a köztesség diszkurzív erőinek szolgáltatják ki. Amely kiszolgáltatottság - ebben az összefüggésben - a szabadság szinonimája. Vissza