Fülszöveg
A bennünk lévő jó
Nem ellenőriztem, látatlanban mondom: minden úgynevezett civil szervezet, kivétel nélkül, jó cél érdekében szerveződik. Kis túlzással: a társadalomban meglévő jó, energia, segítőkészség és -képesség (olyan tulajdonságok, amelyekről olykor azt hisszük, már nem is léteznek) intézményesült formái ezek, ezért a konkrét hasznukon túl is fontosak: mert reményt keltők.
Civilnek lenni annyi: megőrizni önállóságunkat, szabadságunkat, személyes véleményünket, gondolatainkat. A civil ember vagy szervezet nem tör hatalomra, de a közösség érdekében megteszi azokat az értelmes és szükséges dolgokat, amelyeket a hatalom elmulaszt. Végül egy gondolat Szalézi Szent Ferenctől. Akár a civil lét mottója is lehetne: „Egy gramm jó példa és tett többet ér egy mázsa szónál "
A mai világkísérlet nyula az egyén, akinek hazája a tévéje, kedélyét kémiailag igazgatja. Ha szüksége támad valamire, akkor azt a bankkártyájáról levillantott jellel magához rendeli a szupermarketből. A másik...
Tovább
Fülszöveg
A bennünk lévő jó
Nem ellenőriztem, látatlanban mondom: minden úgynevezett civil szervezet, kivétel nélkül, jó cél érdekében szerveződik. Kis túlzással: a társadalomban meglévő jó, energia, segítőkészség és -képesség (olyan tulajdonságok, amelyekről olykor azt hisszük, már nem is léteznek) intézményesült formái ezek, ezért a konkrét hasznukon túl is fontosak: mert reményt keltők.
Civilnek lenni annyi: megőrizni önállóságunkat, szabadságunkat, személyes véleményünket, gondolatainkat. A civil ember vagy szervezet nem tör hatalomra, de a közösség érdekében megteszi azokat az értelmes és szükséges dolgokat, amelyeket a hatalom elmulaszt. Végül egy gondolat Szalézi Szent Ferenctől. Akár a civil lét mottója is lehetne: „Egy gramm jó példa és tett többet ér egy mázsa szónál "
A mai világkísérlet nyula az egyén, akinek hazája a tévéje, kedélyét kémiailag igazgatja. Ha szüksége támad valamire, akkor azt a bankkártyájáról levillantott jellel magához rendeli a szupermarketből. A másik ember neki viszálytársa, ki is veri az illetőt a piacról. A Gazdaságkor derűtlen árnyékvilágának hite szerint a Világosság a villanytól van. Mások inkább barátkoznak, családot alapítanak, egyesületet, mert szeretni akarnak, s arra vágynak, hogy őket is szeressék.
Lám, lelkesen megszervezték Pityóék kertjének fölásását, a Harangzenekar föllépését, a gesztenyesütést az Adventi Koszorú-esten, és jól megették Juli néni rétesét. Van-e az összekapaszkodásnál fontosabb ma, amikor hamarosan lekattan civilizációnk villanya, s nem talál többé jelet a kártyaolvasó?
Vissza