Közel

Fülszöveg

„ Oláh Jánosnak sikerült. Ámuldozva és elragadtatva tapasztaltam, hogy önéletrajzi regényében, a l^ömXben nemcsak tartani tudja ezt a hangot, hanem még fokozni is. Ezt a hangot, a csontig vetkőző őszinteséget, az őszinteség, az önpusztító önkeresés, önélveboncolás hangját, amely végső soron a szókratészi önmegismerés felé vezet ( )
A Közel különös szintézist valósít meg, s bármi paradoxul hangzik is, nem tudnám jobban megközelíteni a permanens tudathasadás kultúrszintézisét.
Oláh János egyetemet végzett intellektuel, maradéktalanul magába szívta a főváros sajátos, fölényes, rafinált intellektualiz-musát; ugyanakkor sohasem szakadt el somogyi gyökereitől, attól a falusi világtól, amelynek nyelvét, ha akarja, bármikor újra beszéli, gondolatvilágát, ha akarja, kapcsolókattintással behangolja.
A Közel a gyermekkor beutazása, a Nagyberkiben született somogyi kisfiú felcseperedésének tudatregénye; távolról sem a gyermekkor nosztalgiás felsugárzása; sem nem móriczi, realista színekben... Tovább

Fülszöveg

„ Oláh Jánosnak sikerült. Ámuldozva és elragadtatva tapasztaltam, hogy önéletrajzi regényében, a l^ömXben nemcsak tartani tudja ezt a hangot, hanem még fokozni is. Ezt a hangot, a csontig vetkőző őszinteséget, az őszinteség, az önpusztító önkeresés, önélveboncolás hangját, amely végső soron a szókratészi önmegismerés felé vezet ( )
A Közel különös szintézist valósít meg, s bármi paradoxul hangzik is, nem tudnám jobban megközelíteni a permanens tudathasadás kultúrszintézisét.
Oláh János egyetemet végzett intellektuel, maradéktalanul magába szívta a főváros sajátos, fölényes, rafinált intellektualiz-musát; ugyanakkor sohasem szakadt el somogyi gyökereitől, attól a falusi világtól, amelynek nyelvét, ha akarja, bármikor újra beszéli, gondolatvilágát, ha akarja, kapcsolókattintással behangolja.
A Közel a gyermekkor beutazása, a Nagyberkiben született somogyi kisfiú felcseperedésének tudatregénye; távolról sem a gyermekkor nosztalgiás felsugárzása; sem nem móriczi, realista színekben tartott gyermekkori anekdoták füzére.
Egyrészt azzal, hogy tudatregény, máris, ha akarja, ha nem, szakítania kell nemcsak a külső világ leíró realizmusával, de még az elbeszélés »bejárt«, realista kényelmével is; másrészt a tudatfolyam minél közvetlenebb, szinte telexes »áttételében« olyan stiláris újításokat hoz, amelyek a mai magyar irodalomban ismeretlenek, vagy kuriózumképpen fordulnak elő csupán. ( )
Már legfőbb ideje, hogy meghonosodjék, és teljes polgárjogot kapjon a modern magyar irodalomban is ( ) a különböző tájnyelvek kvázi-kodifikált átírása - amelyet oly bőséggel használ alakjaijellemzésére a modem angol széppróza. ( )
A regény prózaversre emlékeztető szabad lengésével, bartóki kontraszthatásaival és nem utolsósorban a teljes beleélés alázatánál fogva - sodrásával, váratlanságaival - magával ragadó és meghökkentő. Elszakad a szokványos regényelképzeléstől, bebizonyítja, hogy a lehető legszubjektívebb a legegyetemesebb, a legteljesebb érvényű." Vissza